Fehér és fekete

Az ural-altáji népek fehérnek szokták nevezni mindazt, ami kiváló, előkelő, ellentétben a feketével, ami közönséges, alárendelt. Népnevekben szintén gyakran találjuk e jelzőt: Prokopius szerint a keleti hunokat, akik t. i. nem vegyültek idegen, mint: szarmata, ugor, szláv és más elemekkel, fehér hunoknak nevezték; ezekkel szemben a nyugati, vagyis fekete hunok alatt a hunok által meghódított más fajta elemek értendők. Városnevekben a «fehér» jelző a fővárost jelenti, igy a pannóniai magyarok főhelye Székes-Fehérvár, a Gyulák uralma alá tartozó erdélyi vagy fekete Ungroké Gyula-Fehérvár, a kőrösmelléki kozároké Bihor vagy Bihar (l. o.), mely a szláv Bellarad elnevezés tanusága szerint szintén a. m. fehér (vár); a régi Singidunum helyén a Duna és Száva torkolatánál volt az avarok, később a bolgárok fővárosa: Lándor-, Nándor- vagy Bolgár-Fehérvár, a mai Belgrád. Az a nagy befolyás, melyet az ural-ajtáji népek gyakoroltak a szlávokra, akik a Scitháktól kezdve majdnem kétezer évig jobbára ural-altáji (szarmata, hun, avar, bolgár, kozár, tatár) uralom alatt voltak, érthetővé teszi, hogy a «fehér» és «fekete» jelzőkhöz kötött felfogás előttük sem ismeretlen. Mindenesetre ezzel a befolyással függ össze a fehér cár cim, aztán a «fehér» és «fekete orosz» népnév, továbbá a régi horvát főváros Belgrád (Tenger-Fehérvár, a mai Zara Vecchia) neve.

Forrás: Pallas Nagylexikon