fehérjék

Nagy molekulatömegű, nitrogéntarialmú, az élő szervezetre jellemző szénvegyületek. A fehérjék szerkezetének alapelve az aminosavak összekapcsolódása polipeptidláncokká. Aminosavegységeik száma néhány tucattól több ezerig terjed. A fehérjék a sejt építőanyagai, a biokémiai folyamatok katalizátorai (enzim). A fehérjéket húszféle aminosav építi fel, ugyanaz az aminosav többször is előfordulhat a molekulában. Az aminosavsorrend specifikusan jellemző az egyes fehérjékre. Következésképp a fehérjelánc térbeli elrendeződése, lánckonformációja rendkívül változatos. Az aminosavsorrend ugyanakkor egyértelműen megszabja a lánckonformációt. A bonyolult térszerkezet állandóságát a fehérjemolekulán belüli kötések biztosítják. E kötések az oldalláncok között jönnek létre. A fehérjék reakcióiban csak a felületre kerülő funkcionális csoportok játszanak szerepet. A legtöbb fehérje felületére hidratációra képes csoportok kerülnek, így a fehérjék többsége oldatban hidrofil kolloidként viselkedik. A fehérjék bonyolult szerkezetük miatt csak optimális körülmények között végzik el biológiai működésüket. A lánckonformációt fenntartó gyenge kötések már enyhe melegítésre v. más fizikai és kémiai hatásra felszakadnak, így a fehérjemolekula elveszti biológiai sajátosságait. Ez a denaturáció. Az erősebb környezeti hatások véglegesen denaturálják a fehérjéket. Az egyszerű fehérjék teljes hidrolizise során csak aminosavak keletkeznek. Az összetett fehérjék az aminosavakon kívül más összetételű részletet is tartalmaznak. A fehérjék kutatásával először Gerardus Johannes Mulder holland orvos és vegyész foglalkozott, kémiai hasonlóságukat 1841-ben Justus Liebig német vegyész mutatta ki. Mesterségesen először James Batcheller Nobel-díjas amerikai biokémikus állított elő fehérjét 1935-ben.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• sejt
• katalizátor
• enzim
• molekula
• reakció
• funkcionális csoport
• oldat
• hidrolízis
• hasonlóság