Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fehérlófia... ----

Magyar Magyar Német Német
Fehérlófia... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fehérlófia

Magyar mesehős, akinek kalandjai a népmese-kincs egyik legelterjedtebb témája köréhez tartoznak. E téma alapváza Köhler Reinhold szavaival élve az, hogy «egy (csodálatos erejü és többnyire természetellenes, vagy természetfölötti származásu) ifju, miután három királyleányt (rendesen földalatti) fogságukból kimentett, hütlen testvérei vagy társai árulása következtében egy ideig lenn maradt az alvilágban, de onnan utóbb (csodálatos módon) a föld szinére visszakerülvén, árulóit leálcázza s a kiszabadított királylányok közül a legifjabbat feleségül kapja». Az e tárgyat variáló magyar mesékben a hős anyja majd kanca (Arany L. 14. sz.: Fehérlófia; Nyelvőr II, 70: Lófi Jankó), maj juh (Erdélyi, Népd. és mond. III. 17. sz.: Juhász Palkó; Nyelvőr VII, 37: A vörös juhocska; Pintér 1. sz.: Juhaci Péter), majd pedig tehén (Kálmány, Szeged népe II, 1. sz.: Tehénfiu, szép, vitéz Jankó). Baszk, román, germán, szláv, sémi, kaukázusi és indiai mesékben ellenben az apja medve (ezért szláv mesékben rendesen Medve Jankó is a neve). Ismét másutt csak a szoptatós dajka kancaló vagy kancaszamár. Tehén fia a Siddhi-Kür hindu eredetü kalmük meséjének a Massang-ja is. Rokon tárgyu finn mesékben Tapiotar erdei istennő az anyja, akinek alakjában azonban alighanem szintén a medve rejlik eredetileg. Olyan mesék is akadnak e téma körében, amelyekben a hős tojásból kel ki, vagy az apja vasból kovácsolja magának az óriási erejü fiut. Babszemből születik az egészen analog mesehős egy palóc mesénkben (Istvánffy, 2. sz.), amelynek egy vele párhuzamos török mesével történt egybevetése alkalmából a F. témájának összes alakultait részletesen tárgyaltam az Ethnographia I. köt. 227. és 364. lapjain.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is