Fehérvérüség
(leukaemia), lényege mint Virchow és Bennet kimutatták,
abban áll, hogy a fehérvérsejtek (l. Vér) jelentékenyen megszaporodtak, mig a
vörös vérsejtek száma apadt. A vérnek ezen elváltozásán kivül kórosak a lép, a
nyirkmirigyek és a csontvelő. Ritka esetek azok, melyekben csupán a lép, csupán
a nyirkmirigyek, v. kizárólag a csontvelő bántalmából származnék a F. A
bántalom tulajdonképeni okozója ismeretlen. A F. lassan fejlődik és részint
általános, részint helyi tünetek által árulja el magát; a vér szine halványabb
és mig rendes körülmények között 400 vörösre jut 1 fehér, addig itt 40-50, sőt
15, 10, 5 vörös vérsejtre jut egy fehér. A fehér vérsejtek eltérő nagyságuak és
mint Ehrlich kimutatta, különböző vegyhatásu festékekkel szemben nem
viselkednek azonos módon. A vérben, ha hosszasabban áll, az asztmánál található
jegecekhez hasonló képletek képződnek. A lép nagyobbodása a leggyakoribb és
legkoraibb tünetek egyike; a megnagyobbodott nyirkmirigyek diónyi, ökölnyi
daganatokat képeznek. Legtöbbnyire a nyakon, az áll alatt vehetők észre. Sem
önként, se nyomásra nem fájdalmasak. Leghevesebb tünettel jár a csontvelő
elváltozása. Néha a szegycsont fájdalmasságával jár. Kivételes esetekben a
mandolák is megnagyobbodnak és a receg sajátszerü lobja (retinitis leukaemica)
fejlődik. A bőr halavány, a beteg kedélye izgatott, légszomjban szenved, az
emésztés rossz, a gyengeség fokozódó. A bántalom több évig huzódhat el;
leggyakoribb kimenetele a halál. Az óvógyógymód szempontjából keveset tehetünk.
Belsőleg vas, kinin, piperin, arzén kisérthetők meg. A lép visszafejlesztésére
alkalmazhatók helybelileg: hideg borogatások, hideg zuhany, faradikus áram,
arzén-kininoldatnak a lép állományába való befecskendezése. A beteg
táplálkozási viszonyainak jó karban tartására nagy gond fordítandó.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|