Feizi

teljes nevén Abúlfeiz bin Mubárek Náguri, persa költő, szül. Agrában 1547., megh. 1595. Abúlfazenak, Akbár kitünő nagyvezérének volt testvére. Költői tehetsége megszerezte számára Akbár udvaránál a «költők királya» hivatalát. Több fontosabb diplomáciai megbizásban járt el és mint a királyfiak nevelője szerepelt. A divánjában összegyüjtött négysoros és egyéb versei nemes panteizmustól vannak áthatva. Nizámi, a hires persa műéposziró példájára egy ötös költeményciklust (khamsze) akart irni, de csak két kettősen rimelt költeményt tudott abból befejezni: a Nizámi-féle Makhzan ul-eszrár (a titkok tára) mintájára szerzett Merkiz ul-edvár (a körök középpontja) és a Lejla és Medsnúnnak megfelelő Nal u Damen-t (Nala és Damajanti), melyhez a régi ind kötészetből vette a tárgyat. Lefordította még persára a nagy ind éposz a Mahá-bhárata egy részét és irt egy koránkommentárt. V. ö. Müller Miksa, Vorlesungen über Religionswissenschaft (Strasszb. 1874), hol F. több költeménye le van fordítva. Ouseley, Biographical Notices of Persian Poets (Lond. 1844) 175. és Nawáz Khan Maásir ul-umara (Kalkutta 1890) II. köt. 583 lap.

Forrás: Pallas Nagylexikon