Fej

az állati testnek legelülső része. Két főrészből van összetéve: a koponyából és az arcból, amaz védő tokot képez az egyvelő számára, emez a tápláló cső kezdetét foglalja be és külön üregekben v. tokokban a felsőbb érzékszerveket (szemüreg, orrüreg, hallási tok). A sok fontos szerv, erek és idegek miatt a fej a testnek legbonyodalmasabban összeállított része, mellyel alaktani szempontból az antropologiának egy fontos ága: a kraniologia és kranioszkopia foglalkozik (l. Koponya.). - Az ember feje átlag 20-21,5 cm. magas, férfinél a test magasságának ¹/₈-át, a nőnél ¹/₇-ét teszi, a nyakkal együtt ¹/₆-ot (Dürer A.). Sulya férfinál a test összes sulyának ¹/₁₇-de, a nőnél ¹/₁₆-oda, azaz 4, illetőleg 3,6 kilo nehéz. Igen nagy fejek agyvizkórosoknál szoktak előfordulni, nagy fejek széles homlokkal kiváló szellemi képességü egyéneknél, de nem mindig, mert kisfejü hires egyének is vannak és voltak, p. Scipio, Cicero, Traján, Cromwell kisfejüek voltak. Gyermekek feje aránylag nagyobb, mint a felnőtteké, kis gyermekeknél átlag 4¹/₂-szer jut a testmagasságra. - A fej határa az állkapocs alsó szélének hosszában van, ennek szögletétől a határ a csecsnyujtvány alatt megy a tarkóra. Idoma a kisebb eltérésekben oly sokféle, hogy alig találunk egymáshoz mindenben hasonló két fejet. A koponyai rész változó átmérői szerint megkülönböztetünk hosszu- és kurta, alacsony- és magasfejü embereket (dolichocephal, brachycephal, platycephal, hypsycephal), az arci rész kiszögellése szerint egyenes és csúcsos állcsontuakat (orthognath, prognath, l. Koponya). A kamcsadáli fajtánál az arc egyáltalán széles, a régi rómaiaknál keskeny volt, hottentottánál középett az arc széles, fenn és lenn keskeny, tarkónál fenn keskeny, középett és lenn széles stb. Alacsony homlok fiatallá teszi az arcot, azért a régi görög szobrászok istennőiknek alacsony homlokot faragtak az örök fiatalságnak kifejezésére. Meredek és széles homlok kiváló szellemi tehetségre vall (p. Newton). lejtős s alacsony homlok rossz hajlamokat árul el (p. Robespierre). Minél kisebb az orrnyereg, annál meredekebben esik le a homlok az orrhatáron, s megközelíti az u. n. görög arcélt, a melyet a görög szobrászok azért választottak, mert fiatalítja az arcot s a mélyebben fekvő szemek árnyékba jutva, veszítenek élettelenségökből. A keleten még most is elég gyakran találni görög arcvágást, azaz kiemelkedő homlokot és egyenes orrhátat.

A fej az állat megbirálásánál kiváló fontossággal bir, mert az állat összjellege mintegy a fejen tükröződik vissza, minélfogva az állat értékét - bizonyos mértékig - jobban lehet róla megitélni, mint bármely más testrészről. A fej nagysága általában a felneveléstől függ, mert a jó táplálás által gyorsan fejlesztett állat kisebb, kivált rövidebb és szélesebb fejet nyer, mint a lassan fejlődő vagy elcsenevészett állat. A fej alakjárafőleg a lónál fektetnek sulyt, melynél az egyenes- és csukafejet legjobban, a juhfejet kevésbbé, a kos-, és-, disznófejet stb. nem szeretik. Fontos az is, hogy a fej megfelelő ivarjelleggel birjon, mert a nőies fejü him, valamint a himjellegü fejjel biró nőnemü állat kevésbbé jó. Még rosszabb a tultenyésztett, vagyis hosszu és vokony fej keskeny és horpadt homlokkal s vékony, áttetsző fülekkel. A tanulékony állat feje intelligenciát árul el, széles homlokkal és finom szájjal bir, a szemek nagyok s élénk tekintetüek, a fülek mozgékonyak s az egész fej többé-kevésbbé szikár. A szarvasmarhánál a fej még azáltal is válik fontossá, hogy ujabban a fajták osztályozására használják (l. Szarvasmarha).

Forrás: Pallas Nagylexikon