Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fejérváry... ----

Magyar Magyar Német Német
Fejérváry... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fejérváry

-család (komlós-keresztesi). Régi magyar család, melynek első ismert őse Nekes István, ki Nándor-Fejérvárnál 1521. elesett. Nemeslevelet a család 1558. jun. 4., Komlós-Keresztesre királyi adományt 1570 máj. 25. kapott. A mult század közepén élt László, ki a hétéves háboruban mint kapitány szolgált, György, Károly, József nevü fiukat hagyott hátra. Józsefnek hat gyermeke volt, kik közül egy, ugyancsak József nevü cs. kir. tábornok volt. Ennek a fia F. Géza, a jelenlegi honvédelmi miniszter (l. o.). F. Gézának négy gyermeke van.

1. F. Gábor, archeologus, Pulszky Ferenc anyai nagybátyja, Fejérváry Károly régiséggyüjtő fia, ki Pulszky F.-nek az archeologiában irányt adott, szül. 1780., megh. Budapesten 1851 nov. 2. Elvégezte a jogot, ügyvéd lett s báró Brudern Józsefnek teljhatalmu megbizottja volt. Megválván ettől, utazást tett Német-, Olasz- és Franciaországban, 1834. Pulszky Ferenccel együtt Ausztriát, Németországot, Belgiumot, Angliát, Hollandiát utazta be, a müemlékeket tanulmányozva. A kormánytól a vörösvágási opalbányákat birta bérbe. Markó K. festőt is ő képeztette a külföldön. A külföld archeologusaival ismeretségben volt. Gazdag régészeti könyvtárát Pulszky F. örökölte, ki azt még saját vételeivel is gyarapította. Az emigráció alatt annak egyrészét, t. i. az elefántcsont-faragványokat eladta a liverpooli muzeumnak, másrészét 1870. nyilvános árverésen Párisban adta el, mivel a m. n. muzeum igazgatójává neveztetett ki, s ezen állásában megkövetelte a muzeumi szabályzat, hogy saját gyüjteménnyel ne birjon.

2. F. (komlós-keresztesi) Géza báró, tábornok s magyar királyi honvédelmi miniszter, született 1833 márc. 15. Josefstadtaban, atyja tábornagy volt. 1851-ig a bécsujhelyi katonai növeldében tanult, honnan mint alhadnagy lépett ki s beosztatott a Károly Ferenc-ezredbe, 1852. Strasoldó ezrednél főhadnagy lett, 1853. a főszállásmesteri hivatalhoz osztatott be szolgálattételre; 1855-57. végezte a hadi tiszti iskolát s a katonai térképészettel foglalkozott; 1859. a háboru kiütése előtt, századossá lett előléptetve. Az olasz hadjáratban részt vett s a szolferinói csata alkalmával különösen kitüntette magát, miért az uralkodó a Mária Terézia-rend lovagkeresztjével diszítette fel. 1860. királyi kamarási s 1862. osztrák bárói méltóságra emeltetett. Ezután a Coronini-ezredbe tétetett át s ezredével részt vett a dán hadjáratban. 1865. a hadjárat befejezése után, őrnaggyá s ő felsége szárnysegédévé neveztetett ki s mint ilyen az 1866-i hadjárat alkalmával többizben fontos kiküldéseket nyert az uralkodótól, melyeknek mindig pontosan eleget tett. 1868. az Este-ezredben alezredes, 1870. a Ramming-ezred tartalékezredénél parancsnok, 1872. pedig ezredes lett a magyar királyi honvédségnél s átvette a 15. honvéddandár parancsnokságát. Néhány héttel ezután a honvédelmi miniszteriumhoz neveztetett ki államtitkárnak, hol mai napig működik. A magyar honvédség szervezése s a honvédügy vezetése körül szerzett érdemeinek elismeréséül a király a Sz. István-rend kiskeresztjével diszítette fel, egyszersmind a magyarországi bárói rangot adta neki, s ezáltal a főrendiház tagja is lett. 1878. tábornokká neveztetett ki. F. a Mária Terézia- és Sz. István-rendeken kivül birja a hadi érmet, a slezvigholsteini emlékérmet, az I. oszt. tiszti jelvényt, a szász Albert-rend keresztjét, a württembergi Frigyes-rend középkeresztjét, és tisztje a francia becsület-rendnek. Katonai ismeretei a tábornoki kar egyik legkitünőbb tagjává, szervezési és igazgatási képessége pedig a honvédelmi miniszteriumban nélkülözhetlenné tevé őt; honvédelmi miniszternek 1884. nov. havában neveztetett ki. Az országgyülésen a budapesti I. kerületet (Vár) képviselte. Erős megtámadásoknak volt kitéve különösen a fegyvergyár ügyében és a véderőtörvény tárgyalásakor, de katonás egyenes modora és ügyes vitatkozása, méginkább pedig a honvédségnek, különösen a lovasságnak nagy haladása és kifejtése ott is kiváló helyzetet biztosítottak részére. Miniszteriumát megtartotta Szapáry és Wekerle kormányában és 1892. elején Budán ujra megválasztatott ugyan, de visszalépett, mire a király a felsőház tagjává nevezte ki. 1893 nyarán, Bauer közös hadügyminiszter halála után, komolyan szó volt arról, hogy F. nyerje el e méltóságot; a kőszegi hadgyakorlat alkalmából a vörös sas-rend nagykeresztjét kapta a német császártól. 1890. táborszernagy lett, 1887 óta pedig tulajdonosa a 46. (szegedi) gyalogezrednek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is