Fejes

1. István, ref. lelkész, szül. 1838 jan. 22. Legenyén (Zemplénm.). Eleinte Ladmócon, 1847-től pedig Sárospatakon tanult. A teol. tanfolyamot 1857. félbeszakítva, Fehérgyarmatra ment rektornak. Innen két év multával Pestre ment bevégezni a teologiát. Csakhamar azután Csurgóra választották tanárnak, de kevéssel utóbb Hódmezővásárhelyre szintén meghivatván, 1860 ápr. ez utóbbi helyen foglalt el tanári állást. 1865 okt. sátoralja-ujhelyi lelkész lett s azóta ott működik. Egyházi algondnoka a sárospataki főiskolának, tanácsbirája a tiszáninneni egyházkerületnek, elnöke az egyetemes énekügyi bizottságnak, tagja az egyetemes konventnek és tagja volt ugy a debreceni, mint a budapesti zsinatnak, melyeken, főleg az utóbbin, valamint a konventen egyik legéberebb vezére az autonomiához és a presbyteri irányhoz szigoruan ragaszkodó pártnak. A Prot. egylet kecskeméti közgyülésén (1876) és a debreceni zsinat megnyitásakor (1881) nagyhatásu alkalmi beszédeket tartott. A szépirodalmi lapokban 1857-től kezdve számtalan költeménye jelent meg, melyek külön kötetekben is ki vannak adva, összegyüjtve pedig 2 nagyobb kötetben 1894. jelentek meg. Legjelentékenyebb költői műve az Egy szép asszony cimü, mely a Kisfaludy-társaság 1876. évi költői beszély pályázatán 50 arany jutalmat nyert. Magyarra fordította a Shakspere Troilus és Kressidá-ját. A világtörténet időrendi átnézése és Magyarország történetének időrendi átnézése cimen Kerényi Ede álnév alatt jól használható kézikönyveket adott ki. Becsesek az Egyházi beszédei (2 kötet 1874-1876.) és a Temetési beszédei (1 kötet 1876). Megirta még A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház történetét (1889) és A magyarországi református egyház énekeskönyve megujitásának programmját (1890), melynek alapján az erre vonatkozó előmunkálatokból öt füzetet egyuttal közzé is tett.

2. F. János, gömörvármegyei törvényszéki ülnök és cseh-tót iró. Szül. 1764., megh. 1813. Mint kishonti ág. ev. esperességi felügyelő, a papokat és tanítókat tudományos egyletbe gyüjtötte össze, melyben a tagok évi összejöveteleik alkalmával tanulmányaikat olvasták fel. (1809-től 1830-ig állott fenn). Művei: Hlas volajuci k sedlakom (Hivó szó a parasztsághoz, Pozsony 1808); Nezemanum, zemanstva ?adujucim (Nemességre vágyódó nem nemeseknek, Vác 1812); De lingua genere et de hungarica in specie (1807).

Forrás: Pallas Nagylexikon