Fejes
1. István, ref. lelkész, szül. 1838 jan. 22. Legenyén
(Zemplénm.). Eleinte Ladmócon, 1847-től pedig Sárospatakon tanult. A teol.
tanfolyamot 1857. félbeszakítva, Fehérgyarmatra ment rektornak. Innen két év
multával Pestre ment bevégezni a teologiát. Csakhamar azután Csurgóra
választották tanárnak, de kevéssel utóbb Hódmezővásárhelyre szintén
meghivatván, 1860 ápr. ez utóbbi helyen foglalt el tanári állást. 1865 okt.
sátoralja-ujhelyi lelkész lett s azóta ott működik. Egyházi algondnoka a
sárospataki főiskolának, tanácsbirája a tiszáninneni egyházkerületnek, elnöke
az egyetemes énekügyi bizottságnak, tagja az egyetemes konventnek és tagja volt
ugy a debreceni, mint a budapesti zsinatnak, melyeken, főleg az utóbbin,
valamint a konventen egyik legéberebb vezére az autonomiához és a presbyteri
irányhoz szigoruan ragaszkodó pártnak. A Prot. egylet kecskeméti közgyülésén
(1876) és a debreceni zsinat megnyitásakor (1881) nagyhatásu alkalmi beszédeket
tartott. A szépirodalmi lapokban 1857-től kezdve számtalan költeménye jelent
meg, melyek külön kötetekben is ki vannak adva, összegyüjtve pedig 2 nagyobb
kötetben 1894. jelentek meg. Legjelentékenyebb költői műve az Egy szép asszony
cimü, mely a Kisfaludy-társaság 1876. évi költői beszély pályázatán 50 arany
jutalmat nyert. Magyarra fordította a Shakspere Troilus és Kressidá-ját. A
világtörténet időrendi átnézése és Magyarország történetének időrendi átnézése
cimen Kerényi Ede álnév alatt jól használható kézikönyveket adott ki. Becsesek
az Egyházi beszédei (2 kötet 1874-1876.) és a Temetési beszédei (1 kötet 1876).
Megirta még A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház történetét (1889) és A magyarországi
református egyház énekeskönyve megujitásának programmját (1890), melynek
alapján az erre vonatkozó előmunkálatokból öt füzetet egyuttal közzé is tett.
2. F. János, gömörvármegyei törvényszéki ülnök és cseh-tót
iró. Szül. 1764., megh. 1813. Mint kishonti ág. ev. esperességi felügyelő, a
papokat és tanítókat tudományos egyletbe gyüjtötte össze, melyben a tagok évi
összejöveteleik alkalmával tanulmányaikat olvasták fel. (1809-től 1830-ig
állott fenn). Művei: Hlas volajuci k sedlakom (Hivó szó a parasztsághoz,
Pozsony 1808); Nezemanum, zemanstva ?adujucim (Nemességre vágyódó nem
nemeseknek, Vác 1812); De lingua genere et de hungarica in specie (1807).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|