Fejhurut

roncsoló (roncsoló orrhurut, rosszindulatu fejbetegség, hurutos láz), a szarvasmarháknak heveny lázas betegsége, mely különösen alacsony, sötét és rosszul szellőzött istállókban álló álatokon szokott szórványosan előfordulni. Valószinü, hogy fertőzés okozza, de ennek körülményei eddig még ismeretlenek. Leggyakoribb tavasszal, kevésbé nyáron, mig télen igen ritka. Többnyire csak fiatalabb, de egy évnél mégis idősebb állatok betegszenek meg, ökrök inkább, mint tehenek. A betegség nem ragad át egészségesekre és egyszeri kiállása nem teszi immunisság az állatot későbbi fertőzéssel szemben. Tünetek: Hirtelen fellépő és egészen 42° -ig emelkedő láz remegéssel és nagy elesettséggel, majd a szemek- és az orrnak sulyos gyuladása. Az idegen tünetek a bántalom egész lefolyása alatt előtérben állnak, némelykor kezdetben feltünő izgatottság vagy görcsök is észlelhetők, többnyire azonban a betegek egészen eltompultak, inogva állnak lábaikon, feküdve fejüket a földre fektetik, nem esznek és nem kérődzenek. A szemekből bőven folyik a köny, majd a genyedtség, a szemhéjjak párnaszerüen megdagadnak, a kötőhártyák élénk vörösek, a szaruhártya tejfehér szinüvé válik, mögötte pedig sokszor sárga izzadmány rakódik le. Az orr nyálkahártyája kipirosodik, megduzzad, majd felületén szürke lemezes felrakodások keletkeznek, egyidejüleg a bő orrfolyás szennyes szinüvé és büzössé, a lélekzés pedig szuszogóvá válik. A gyuladásnak a homloköblökre való átterjedése következtében a szarvak sokszor meglazulnak és a szarvcsapokról le is válnak. Ritka esetekben a száj nyálkahártyáján is képződnek lemezes felrakodások, azonkivül pedig bélhurut jelei is észlelhetők. A tünetek fokozatos sulyosbodása közben az egészen kimerült betegek végre elhullnak. A halálozási százalék 50-60%, sőt több is lehet. Javulás esetén is hetekig tart az üdülés és különben sem szokott a gyógyulás teljes lenni, mert sokszor vakság, orr és bélhurut vagy egyébb utóbántalmak maradnak vissza. A betegek kezelése lehelyesebben a fejre alkalmazott erélyes hideg borogatásokban, a szemek és az orr tisztántartásában és fertőtlenítő szerekkel való mosogatásában, továbbá az emésztés lehető javításában áll; esetleg a szarvak lefürészelése és a homloküregek helyi kezelése is szükségessé válhatik. A betegség ellen okszerüen az istállók kellő szellőztetésével és tisztántartásával, kóresetek fellépése esetén pedig alapos fertőtlenítéssel és az egészségesek áthelyezésével védekezhetni.

Forrás: Pallas Nagylexikon