Fejváltság
hazai jogunkban a holt- v. vérdij (homagium mortuum),
mellyel a fejvesztésre itélt életét (fejét) megválthatta. Különösen a nagyobb
hatalmaskodási esetekben fordult elő. Eredetileg a régibb időkben a nyertes fél
kényétől függött, vajjon a főben járó itélet (sententia capitalis) alapján az
elitéltnek fejét (halálát) választotta-e, vagy pedig a F.-gal megelégedett.
Egyházi személyeken, vérrokonokon s a nőkön fejvesztést soha, csak F.-ot
lehetett követelni; de viszont ezek is, az ellenök elkövetett nagyobb
hatalmaskodás esetében nem fejvesztést, hanem csak a bünösnek F.-át
követelhették. Idővel a fejvesztés végkép megszünt, s csak a F. maradt meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|