Fekély
(ulcus). Szervek felületein szövetszétesés utján képződő
folytonossághiány, mely kivülről behatoló fertőzés által v. a mélyben lévő
tályognak a felületre való kitörése (exulceratio) által keletkezik. A F. alapja
genyed, nedves, később a vándorló sejtek által infiltráltatik, sarjadzik, végre
a gyógyulás előhaladásával a szélek felől beheged. Ha sarjadzás kimarad, a F.
terjed, ez rosszindulatunak, marónak (u. rodens, u. phagedaenicum) neveztetik.
Ha a F. egyik felől gyógyul, másfelé pedig tovább szétesik, ez vándorló F. (u.
serpiginosum). Tulságos sarjadzásnál vadhus (caro luxurians) keletkezik, s a F.
kiemelkedik (u. elevatum). Hosszu ideig fennálló, kemény, mintegy szalonnás
alapu F. az u. callosum, u. indolens. Ilyen főleg az alszáron keletkezik a
vivőerek pangása, a bőr érzékenysége miatt, midőn a legcsekélyebb sértésre
fekélyesedés áll elő. Rendkivül lassan s csak abszolut pihenés mellett
gyógyulnak. Fertőzési F. a szájban skorbut, a bélben a tifusz és
tuberkulotikus, a nemi szerveken a szifilitikus és buja F.; ezeknek makacssága
és rossz indulata az őket okozó és bennük lévő baktériumoktól feltételezett. A
gyomor kerek fekélyét a véredények eltömülése s a megfelelő gyomorrész elhalása
okozza. Igen rossz természetü a rákos F., nagy növekedési tendenciája,
gyógyíthatatlansága miatt. Az átmaródott edények miatt a nagy vérzés, az erős
és folytonos genyedés rendkívül elgyengíti a beteget; a sebfelület egyéb
infekciók számára kaput képez (l. még Exulceratio és Geny). A fekély kezelése,
a sebészet szabályai szerint történik, a velük foglalkozó tudomány a fekélytan
(helkológia).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|