Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
fekete-teng... black sea

Magyar Magyar Német Német
Fekete-teng... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Fekete-tenger

(oroszul: Csernoje More, törökül: Kara Dengiz, a régiek Pontus Euxinusa), Európa DK-i és Ázsia legnyugatibb része közt fekvő tengeröble a Földközi-tengernek, amellyel a Dardanellák, a Márvány-tenger és a Boszporus kötik össze, az é.sz. 40° 56" és 46° 36", a k..h. 25° 1" és 39° 28" közt. A hosszabb tengelye KNy-i irányban 1187, legnagyobb szélessége 613 km.; legkeskenyebb (270 km.) a Szarics-fok és a Kis-Ázsiának Ineboli és Anapa mellett fekvő partja közt. Területe az Azovi-tengerrel együtt Krümmel szerint 382,843 km2. Egész kerükete 4914 km., amiből Európára 2866, Ázsiára 2048 km. esik. Oroszország, a török birodalom, Bulgária és Románia fogják körül. A Krim-félszigeten a jelentékenyebb hegyfokok: Takli, Tas-Kicsik, Aiudag, Kikineisz, Sarics, a legdélibb Feoleit, Kherzonezusz, Eupatoria, Tarkhan-Kut és Saribulat. A kikötők: Kaffai, Balaklavai és a nagy Kalamatai-öböl két végében Szebasztopol és Eupatoria. A kis folyók a Csernaja, Belbek, Kacsa és Alma. Krim-félsziget és Taurisz kormányzóság kontinentális része közt ékelődik be a Karkinit-öböl, amelynek végében Perekop fekszik. A kontinentális Oroszország partjai mindenütt szabályosak és alacsonyak: rajtuk sok a tó, az u.n. liman. A Krim-félszigethez legközelebb esik az odesszai kikötő, amelynek bejáratát Tendra sziget védi. Tőle Ny-ra van a Dnyeszter-liman és 90 km.-nyire D-nek a Duna-torkolat; e részen Odesszán kivül Kherszon, Nikolajev a Bug torkolatánál, Ocsakov a Dnyeper-liman bejáratánál és Akkermann a kikötővárosok. A Duna-torkolat három ága: a Kilia, Szulina és Sz.-Györgyi Leti s Moije szigeteket fogják körül. A partok itt kidomborodnak, ami a Duna vizétől lerakott iszapnak (Hartley szerint évenkint 60 millió m3) tulajdonítható. A Duna-torkolattól D-re a part Ny-nak vonul vissza, azután egyenesen D-nek vonul a Bolgárországhoz tartozó Kali Akri-hegyfokig. Ez a rész a Dobrudsa, hol a partok mentén egész sora terül el a többé-kevésbé sósvizü tavaknak, aminők a Razim, Golovica, Szmaika és Szinoje. Kikötő helyek itt: Küsztendse, Mangalia, Kartal és Szatalmis. Kali-Akritól D-re van a Balcsiki-öböl, a várnai kikötő, amelynek közelében a Pravodi és Akilli kamcsik torkollik, az Emineh-fok; azután a Miszivrii-, Ankhialoi- és Burgaszi öblök. Ez utóbbitól D-re a Fanarakii-fokig a partvonal kevésbé egyenes; több rajta az apró bemélyedés. A szakadozottabb részen torkollik a Mandra, a Faki Dereh, az Ana Dereh és végül a Derkosz nevü parti tóba az Isztrandsa. A legnagyobb öböl az Iniadai, a legjelentékenyebb hegyfok a Kara Burun. A főbb kikötők: Szizebolu, Szaliklere és Agathopoli. Az anatoliai partokon, amelyekből középen az Indse Burunban végződő duc áll ki s a melyek nagyobbára magasak, mintegy 90 folyó folyik a F.-be; ezek közül a nagyobbak a Szakaria, Filiasz, Kizil és Jesil-Irmak, a Kharsit-szu, Kilids-szu, Devrikian-Irmak, Kara-szu, Termek, Batlaman és Ak-szu. A nagyobbára lapos öblök a következők: a Kerpeh-félsziget mellett levő Szingirlui, a nagy Inebolii, a Szinopei, az Indsefok és Boz-Tepse közt, a kis Csobanlari, a Szamszuni az Indsir és Irisz-fok közt, az Uniehi és Fatiszai a Jaszoni-foktól DNy-ra, a Jona és Hierosz Burun közt fekvő széles öböl, Ordu, Kirezun és Tireboli kikötőkkel és végre a Trebizondei. A Lazisztani part, a hol a Kollar és a Kolova-dagh emelkednek, magas és meredek; csak ott terül el szélesebb lapály, a hol a Csoruk torkollik és Batum város kikötője, 1886 óta orosz hadi kikötő, fekszik; Lazisztántól É-ra terül el a régi Kolchisz, alluvium alkotta sikság, a melyet a Szupsza, Rion, Khopri és Ingur öntöznek; a vasuti végpontul szolgáló Poti és Redut-Kaleh a kikötői. Abkháziának DK-től ÉNy-nak huzódó partjain, a Kodor-fok közelében a Kaukázus végső kiágazásai jelennek meg és Anapáig kisérik a partokat. Rajtuk keresztül a Bszib, Pszu kis folyók törnek maguknak utat. Szukum-Kaleh, Szocsi és Anapa a nagyobb kikötók. Anapától a Tamen nevü alacsony félsziget nyulik el a Kara-Kuban limánjáig, azon folyó torkolatáig, amelynek egyik ága az Azovi-tengerbe szakad.

Fizikai tulajdonságok. A F. nevét azon viharokról és zivatarokról kapta, amelyek sok hajónak okozták már vesztét. Bolgárország és Dobrudsa mellett a DNy-i, DK-i és D-i szelek a veszedelmesek, különösen az equinokcium idején Anatolia mellett az ÉNy-iak és Ny-iak. A tenger DNy-i részében az ÉK-i szelek okoznak bajokat; ezek ellen csak a Kaukázus láncai nyujtanak védelmet a Szinope és Lazisztán közt fekvő partoknak, a melyeken azután a déli gyümölcsök meg is teremnek. Ugyanilyen az éghajlat Kolchisz és Abkhazia partjain is. Innen tul azonban ismét az É-i szél, amelyet itt szintén borának hivnak, gyakorolja az uralmat. A viz hőmérséklete általában csekélyebb, mint a Földközi-tengeré; az É-i szelek lehütik; dec. és jan. hónapokban tehát többször megtörténik, hogy az É-i partokon és a Duna torkolatánál is befagy a viz és a hajózás szünetel, sőt kivételes években 401. és 762. az egész tenger felszinét jég takarta. A viz átlagos hőmérséklete Odesszánál 9-11°, a Krim-félszigetnél 9-10°. Potinál és Trebizondnál 14,5°, Anatolia partjainál 14°, Bolgárország és a Dobrudsa mellett valószinüleg 9-10°. A vizállás magassága nem mindig egyforma; az évszakok szerint változik; májusban a nagy folyók torkolata közelében, juniusban pedig a távolabbi helyeken éri el a legnagyobb (130 mm.-t a rendes vizállás fölött) magasságot; a legalacsonyabb (58-84 mm.-rel kevesebb a rendes vizállásnál)a vizállás október és jan. hónapokban. Maydell és Brückner a vizállás e változásait azon nagy folyóknak tulajdonítják, a melyek beléje torkolnak s több vagy kevesebb vizet hoznak magukkal és a melyeknek, a kisebbeket is beleszámítva, 2 millió 463000 km2 a vizterületük. A folyók, amelyek beletorkolnak, több vizet hordanak belé, mint a mennyit elpárolgás által elveszít; fölösleges vize tehát a Boszporuson át a Földközi-tenger felé folyik; e fölösleges viz azonban egyszerre a szük tengerszoroson nem folyhatik át, amiért is két mellékáramlat is keletkezik; az egyik az európai Törökország partjait követi, legfölebb Sziszeboluig, a másik pedig Trebizondeig jut és itt találkozik az Azovi-tengerből jövő árammal, amely Ny-felé szorítja. A sótartalma csekélyebb, mint a Földközi-tengeré. (Göbel szerint 17 ezred, Carpenter szerint 19); mivel a belé folyó sok édes viznél fogva még mindig több, mint amennyit várni lehetne, bizonyos, hogy a Márvány-tengerből egy tenger alatti áramlat sós vizzel látja el. A mélysége, különösen ÉK-en és DK-en már a partok közelében is jelentékeny; ezen részében Kercs és Szukumkhale közt mérték meg a legnagyobb mélységet (1868 m.). ÉNy-on a tengerfenéknek szelidebb a lejtője; egyébként azonban az egyforma mélységeket összekötő vonalak csaknem ugyanazon alakot irják le, mint a partok. Kivéve a partok melletti részeket, zátonyok nincsenek e tengerben; sziget is csak három van benne, ezek: Ilan-Adasszi vagy Kigyó-sziget a Duna torkolata közelében, Berezan, 14 km.-nyire Ocsakovtól és Kefken a 28. hosszusági foktól Ny-ra. A miocen korszakban a F. még összefüggött a Kaspi- és Aral-tóval és ezért faunája ezekével egyezik meg legjobban.A halfajok számát csak 50-60-ra teszik, annál nagyobb azonban az egyének száma; egyedül csak Oroszország lakói évenkint mintegy 5 millió frank értékben halásznak halakat. A F. már rég idők óta élénk közlekedés szinhelye. Az ókorban a görögök és macedoniak, a középkorban Velence és Genova hajósai jártak rajta. Amióta azonban Konstantinápoly török kézre jutott, a kereskedelem a F.-en aláhanyatlott és uj lendületet csak akkor vett, midőn az oroszok elfoglalták Azovot. Azóta azonban tetemesen emelkedett; 1881. csak az orosz kikötők forgalma közel 162, 1892. pedig 208 millió rubelre rugott.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is