(Cserni v. Csarni Jován), a mohácsi vész után egy szerb
felkelő és rabló paraszthad vezére; jobb szemére vak volt, szemöldökétől a
lábáig fekete sáv vonult végig, amitől a fekete ember melléknevét kapta. A
mohácsi vész után Erdély határánál, Lippánál egy paraszthadat toborzott össze,
melynek zömét a török elől menekült szerbek képezték, s a tokaji országgyülésen
(1526) felajánlotta szolgálatát Szapolyai Jánosnak, akit (1526 nov.) a
székesfejérvári országgyülésen Magyarország királyává választottak. F. csapata,
amelyhez mindenféle csőcselék nép csatlakozott, állítólag 10-15,000 emberre
verődött össze, amely a szerb próféta zászlai alatt a Maros vidékén, Temesvár
környékén, majd Bács megyében rabolni, dulni s a nemesi udvarházak
kifosztásához kezdett a mohácsi vészt követő zavaros időkben, az ellenkirályok
vetélkedése kezdetén. Mert 1526 dec. Pozsonyban a Habsburg-párt Ferdinándot
választotta királlyá s az ellenkirályok küzdelme bő alkalmat nyujtott a
zavarosban halászni kivánóknak. F.-et «cár»-nak nevezte el népe s ő
főhadiszállásául Szabadkát választván, ott a Török Bálinttól elfoglalt várban
1527. telén egész udvart rendezett be magának, volt udvarmestere, kincstárnoka,
főlovászmestere s egész udvari személyzete. Pórhadát csapatokra osztotta,
élükre vajdákat állított. Török Bálint mérkőzött meg először vele, vissza
akarván foglalni tőle birtokát, Szabadkát, de csapata megveretett, s maga is
alig menekülhetett. Másik mérkőzése Csáky Lászlóval volt, akinek várát, Csomát,
szintén elfoglalta s falvait, birtokait kifosztotta a szerb paraszthad. Csáky
300 lovassal jött ellene. Csanád alatt ütközött meg a két had, melyben ismét a
lázadók győztek, ugy, hogy maga Csáky is elesett. Török Bálint azalatt
visszafoglalta Szabadkát, Iván cár pedig Szegeden rendezett be magának uj
hadiszállást, s onnan rettegteté és dulta a Duna és Tisza közét s a Maros
vidékét. Ferdinánd, midőn megkezdette a hivek toborzását Magyarországon, a
«fekete ember» (Der schwarze Mann, Le Noir) pártjára vonását is tervbe vette
(1527 febr.). Bótus Márton pécsi kereskedő 5000 aranyat, 500 darab ruhakelmét,
10 aranyozott ezüst serleget és 5 török lovat vitt neki ajándékul Ferdinánd
király részéről, hogy őt pártjára vonja. Ezeken kivül egy levelet Ferdinánd
aláirásával, amelyben Rácország despotaságát s mindazon várakat és uradalmakat
igéri neki, melyeket Zsigmond király alatt a szerb despoták Magyarországon
birtak. A nagyravágyó embert az ajándékok és igéretek eltérítették Szapolyai
pártjáról s hűséget esküdött Ferdinándnak. Az osztrák kancellária most már
nemcsak «Nagyságod»-nak, hanem «Fenséged»-nek cimezgette a szerb prófétát,
kinek 15000-nyi hadától sokat remélt. János király az elpártolás hirére Budára
hivatta Iván cárt, de ez gunyosan utasította vissza a követet. János király
most Perényi Pétert, az uj erdélyi vajdát küldötte ellene 12000 lovas és gyalog
vitézzel, de Iván cár Szőlős vára mellett (1527 május elején) megverte a
Perényi seregét. Iván cár, akinek hadai most már Erdélybe is betörtek s
Szászvárosig pusztítottak, megmaradt Ferdinánd hüségében, s érdekében egy
kiáltványt is intézett a magyar nemzethez (1527 május). Miután az olmüci
béketárgyalások (1527 nyarán) meghiusultak a két király között, mindkettő
fegyverkezni készült. Ferdinánd maga északról és a szerb népvezér által délről
kivánta megtámadni János királyt. Szapolyai sem maradt tovább tétlen, legelőbb
is Fekete Ivánnal akart leszámolni. Másodszor is Perényi Pétert küldötte ellene
a Tiszához, ahol jul. elején véres csatát vívtak, melyben Iván cárnak sok
embere elesett, de Perényinek is számos lovasa. A csatatér Iván cár kezében
maradt, de mégis ez volt első érzékeny vesztesége, amely csodatevő és
győzhetetlen hirét szétfoszlatta, s csüggedést okozott a csőcselék seregében.
János király most Cibak Imrét, a nagyváradi püspökség helytartóját bizta meg a
paraszthad szétverésével. 1527 julius 15-én a Maros mellett a szőgyfalvi mezőn
volt a véres ütközet, melyben a magyar hadak teljesen szétverték a rácokat.
Iván cár Szegedre menekült. A városi polgárság elérkezettnek látta az időt ott
is véget vetni a rablók garázdálkodásának s feltámadván a rácok ellen, azokat a
városból kiverte. A csetepatéban maga Iván is meglövetett. Hivei magukkal
vitték a sebesültet s a 10 mfnyire fekvő Tornyos faluban pihentek meg vele. Ott
ütött rájok Szabadka ura, Török Bálint, aki állítólag személyesen vágta le az
álpróféta fejét és azt Budára küldötte. János király te-deummal ünnepelte meg a
veszélyes pórlázadás elnyomását s a «fekete ember» levágott fejét jul. 25-én
nagy örömmel fogadták Pesten-Budán. A király állítólag korbáccsal is
végigvágott a hütlen szolga feketesávos fején, melyet azután a budavári
bástyára tüzetett, arccal Bécs felé fordítva s egy hét mulva a Dunába
vettetett.
Forrás: Pallas Nagylexikon