Fekete Iván

(Cserni v. Csarni Jován), a mohácsi vész után egy szerb felkelő és rabló paraszthad vezére; jobb szemére vak volt, szemöldökétől a lábáig fekete sáv vonult végig, amitől a fekete ember melléknevét kapta. A mohácsi vész után Erdély határánál, Lippánál egy paraszthadat toborzott össze, melynek zömét a török elől menekült szerbek képezték, s a tokaji országgyülésen (1526) felajánlotta szolgálatát Szapolyai Jánosnak, akit (1526 nov.) a székesfejérvári országgyülésen Magyarország királyává választottak. F. csapata, amelyhez mindenféle csőcselék nép csatlakozott, állítólag 10-15,000 emberre verődött össze, amely a szerb próféta zászlai alatt a Maros vidékén, Temesvár környékén, majd Bács megyében rabolni, dulni s a nemesi udvarházak kifosztásához kezdett a mohácsi vészt követő zavaros időkben, az ellenkirályok vetélkedése kezdetén. Mert 1526 dec. Pozsonyban a Habsburg-párt Ferdinándot választotta királlyá s az ellenkirályok küzdelme bő alkalmat nyujtott a zavarosban halászni kivánóknak. F.-et «cár»-nak nevezte el népe s ő főhadiszállásául Szabadkát választván, ott a Török Bálinttól elfoglalt várban 1527. telén egész udvart rendezett be magának, volt udvarmestere, kincstárnoka, főlovászmestere s egész udvari személyzete. Pórhadát csapatokra osztotta, élükre vajdákat állított. Török Bálint mérkőzött meg először vele, vissza akarván foglalni tőle birtokát, Szabadkát, de csapata megveretett, s maga is alig menekülhetett. Másik mérkőzése Csáky Lászlóval volt, akinek várát, Csomát, szintén elfoglalta s falvait, birtokait kifosztotta a szerb paraszthad. Csáky 300 lovassal jött ellene. Csanád alatt ütközött meg a két had, melyben ismét a lázadók győztek, ugy, hogy maga Csáky is elesett. Török Bálint azalatt visszafoglalta Szabadkát, Iván cár pedig Szegeden rendezett be magának uj hadiszállást, s onnan rettegteté és dulta a Duna és Tisza közét s a Maros vidékét. Ferdinánd, midőn megkezdette a hivek toborzását Magyarországon, a «fekete ember» (Der schwarze Mann, Le Noir) pártjára vonását is tervbe vette (1527 febr.). Bótus Márton pécsi kereskedő 5000 aranyat, 500 darab ruhakelmét, 10 aranyozott ezüst serleget és 5 török lovat vitt neki ajándékul Ferdinánd király részéről, hogy őt pártjára vonja. Ezeken kivül egy levelet Ferdinánd aláirásával, amelyben Rácország despotaságát s mindazon várakat és uradalmakat igéri neki, melyeket Zsigmond király alatt a szerb despoták Magyarországon birtak. A nagyravágyó embert az ajándékok és igéretek eltérítették Szapolyai pártjáról s hűséget esküdött Ferdinándnak. Az osztrák kancellária most már nemcsak «Nagyságod»-nak, hanem «Fenséged»-nek cimezgette a szerb prófétát, kinek 15000-nyi hadától sokat remélt. János király az elpártolás hirére Budára hivatta Iván cárt, de ez gunyosan utasította vissza a követet. János király most Perényi Pétert, az uj erdélyi vajdát küldötte ellene 12000 lovas és gyalog vitézzel, de Iván cár Szőlős vára mellett (1527 május elején) megverte a Perényi seregét. Iván cár, akinek hadai most már Erdélybe is betörtek s Szászvárosig pusztítottak, megmaradt Ferdinánd hüségében, s érdekében egy kiáltványt is intézett a magyar nemzethez (1527 május). Miután az olmüci béketárgyalások (1527 nyarán) meghiusultak a két király között, mindkettő fegyverkezni készült. Ferdinánd maga északról és a szerb népvezér által délről kivánta megtámadni János királyt. Szapolyai sem maradt tovább tétlen, legelőbb is Fekete Ivánnal akart leszámolni. Másodszor is Perényi Pétert küldötte ellene a Tiszához, ahol jul. elején véres csatát vívtak, melyben Iván cárnak sok embere elesett, de Perényinek is számos lovasa. A csatatér Iván cár kezében maradt, de mégis ez volt első érzékeny vesztesége, amely csodatevő és győzhetetlen hirét szétfoszlatta, s csüggedést okozott a csőcselék seregében. János király most Cibak Imrét, a nagyváradi püspökség helytartóját bizta meg a paraszthad szétverésével. 1527 julius 15-én a Maros mellett a szőgyfalvi mezőn volt a véres ütközet, melyben a magyar hadak teljesen szétverték a rácokat. Iván cár Szegedre menekült. A városi polgárság elérkezettnek látta az időt ott is véget vetni a rablók garázdálkodásának s feltámadván a rácok ellen, azokat a városból kiverte. A csetepatéban maga Iván is meglövetett. Hivei magukkal vitték a sebesültet s a 10 mfnyire fekvő Tornyos faluban pihentek meg vele. Ott ütött rájok Szabadka ura, Török Bálint, aki állítólag személyesen vágta le az álpróféta fejét és azt Budára küldötte. János király te-deummal ünnepelte meg a veszélyes pórlázadás elnyomását s a «fekete ember» levágott fejét jul. 25-én nagy örömmel fogadták Pesten-Budán. A király állítólag korbáccsal is végigvágott a hütlen szolga feketesávos fején, melyet azután a budavári bástyára tüzetett, arccal Bécs felé fordítva s egy hét mulva a Dunába vettetett.

Forrás: Pallas Nagylexikon