Säkingentől Durlachig 158 km. hosszuságban ÉÉK-felé huzódó hegység
a német birodalom Dny-i részében, amely a Vogesekkel csaknem minden
kanyarulatában egyközüen, a közép-rajnai sikság mentén huzódik el. Meredekebb
lejtője Ny-felé van; ellenben K-en a sváb fensik felé alig észrevehetően
ereszkedik le. Ezen oldalán a hegység töve magasabban is fekszik, mint amazon;
Villingen 445 m.-rel fekszik magasabban mint Freiburg, Dorstetten pedig 465
m.-rel mint Offenburg. A F. D-i részében még egyszer akkora széles (60 km.),
mint É-i részében. Orográfiai alkata meglehetősen egyhangu; nagyobbára kerek
kupokból és fensikokká kiszélesedő hegyhátakból áll, amelyeket mély völgyek
választanak el egymástól. Forrásokban igen gazdag; ezért számtalan patak fakad
rajta, amelyek nagyobbára a Rajna vagy ennek mellékvizébe, a Neckarba folynak.
A Neckarba torkollik az Enz és a Nagolt, a Rajnába a Wütach, Alb, Wiese, Elz,
Kinzig, az Oos és a Murg. Köztük legjelentékenyebb a Kinzig, mely az egész
hegyláncot két szakaszra osztja: egy D-i nagyobbra és egy É-i kisebbre. Amannak
középpontja a Feldberg (1493 m.), Freiburgtól K-re; ebből sugárszerüleg nyulnak
szét csaknem minden irányban a hegyláncok; a Dny-iban a Velchen (1414 m.) a
legmagasabb, a D-iben Herzogenhorn (1341 m.), a K-iben a Schauinsland (1286
m.). A F. É-i kisebb része jóval alacsonyabb is; közepes magassága 600 m.,
legnagyobb csúcsa a Hornisgrinde (1165 m.). Folyóvizein kivül számos a kis
hegyi tava is; ilyenek a D-i részben a Feld (1112 m.), a Titi és a Mummel-tó.
Az egész hegységnek lejtőit, leszámítva a legmagasabb hegyek kerek és kopár
csúcsait, mindenütt fenyvesek takarják, amelyekről a hegység nevét is kapta (a
rómaiak korában Mons Marciana volt a neve). Természeti szépségekben
leggazdagabb részei az É-i felében a Murg völgye; a középső részben a Gulach
völgye; a Freiburgi völgy felső része, az u.n. Höllenpass; végül a D-i felében
az Alb völgye. A számos kisebb vizesés közül a legszebb Tribergnél a Fallbaché.
Ásványokban a F. szegény, amiért is a bányászat soha jelentős nem volt. Annál
több azonban az ásványvizforrás; ezek közt a legismeretesebbek: Baden-Baden,
Huberbad, Badenweiler és Wildbad. A hágók közül a legfontosabbak a Kinzig
völgyéből Tribergen át a Dunához, Schiltachon és Schrambergen át a Neckarhoz
vezető hágók. A F. ezen részén átvisz az 1873. befejezett, ugynevezett Schwarzwaldbahn
is; ez Offenburgnál ágazik ki a badeni fővonalból, Hausachig a Kinzig völgyét
követi, azután a Gutach völgyén fölvisz Tribergig és végül a Brigach mentén
lemegy Donaueschingenig. Alagutjainak száma: 38. Rajta kivül még két helyen
vezetnek át a sinpárok. A magasabb részeken az éghajlat zord; mig a hegylánc
lábánál a szőllő és a szelid gesztenye is megérik, a magasabb helyeken csak a
tavaszi vetés, burgonya és kender terem meg. A rétek és legelők szintén nagy
területeket foglalnak el. A K-i részben Württemberghez, egyébként pedig
Badenhez tartozó hegyláncnak lakói az alamann, sváb és rajnai frank törzsekhez
tartoznak; legsürübben a Ny-i lábánál laknak, mig a magas részek egészen
lakatlanok (a legmagasabban fekvő falu: Höhenschwand 935 m., a legmagasabban
fekvő város: Vöhrenbach, 799 m.). A főfoglalkozás: az erdei gazdálkodás; számos
fürészmalomban készítenek deszkákat és léceket. Az É-i részeken sajátságos
iparág, a schwarzwaldi órakészítés. azonkivül a fafaragás is virágzik már
régebb idők óta, különösen Neustadt, Triberg és Hornberg járásokban; számos
órásiskolában igyekeznek ezt az iparágat tökéletesíteni. Ujabb időkben ehhez
járul még a szalmafonás. Az idegen forgalom az Alpok közeli volta miatt nem
jelentékeny. V. ö. Mayer"s Wegweiser durch den Schwarzwald 1887; Trenkle,
Geschichte der Schwarzwälder Industrie 1874; Bach, Geogn. Karte v. Württemberg
und Baden 1870.
Forrás: Pallas Nagylexikon