Fekvés

alatt a mezőgazdaságban valamely telek vagy földbirtok elhelyezését értik. A F. a birtok használhatóságának, jövedelmének és értékének egyik leglényegesebb tényezője; megbirálásánál tekintetbe jön 1. a természetes F., t. i. a terület földrajzi helyezése, tengerszin feletti magassága, közeli környezete és domborzati viszonyai, utóbbi tekintetben megkülönböztetendő róna, dombos s hegyes F., lejtős területeknél azonkivül még az égtájak iránti F. is fontos. Mindezek a F.-i viszonyok az illető birtok éghajlatára kihatván, a termelés irányát határozzák meg, azinkivül befolyásolják a telkek megmivelhetését is; 2. a gazdasági F. alatt valamely telek távolsága a majortól s általában a majorból való hozzáférhetősége értendő; 3. a közgazdasági F. pedig a legközelebbi piactól való távolságban s a közlekedési viszonyokban jut kifejezésre; lényegesen befolyásolja a termények értékesíthetését, a munkaerő megszerzését. A természetes F.-től függ, hogy valamely birtokon minő termelési ágak folytathatók általában, a közgazdasági F. határoz az iránt, hogy a legnagyobb jövedelem elérhetése szempontjából minő termelési ágakra fektetendő a fősuly. Birtokok berendezésénél tehát a birtok F.-éből kell kiindulni.

Forrás: Pallas Nagylexikon