Felborulás

(ném. Kentern, ol. abbocare, rivoltare, ang. To overset, to turn the turtle), midőn a hajó egy erős szélroham, v. hullámlökés következtében annyira oldalára dől, hogy a felső fedélzetnek egy része a vizbe ér, a viz a fedélzeti nyilásokon (ékeken) betódul, és esetleg a hajónak sülyedését okozza. F. veszélye akkor érheti leginkább a hajót, ha sok vitorlával magas, hegyes partok közelében futván, szélroham lepi meg, v. pedig ha a dülöngések folytán rakománya az egyik oldalról a másikra átcsuszik és igy a hajó egyenletes megterheltetése megszünik. Ha a hajó felborult és mindazon nyilások, melyeken a viz a hajó belsejébe tódulhatna, elzárattak, időveszteség nélkül annak tőre állításán kell fáradozni. Ez legcélszerübben a vitorlák segélyével eszközölhető, amennyiben a hajó fekvési irányát változtatva, azon kell igyekezni, hogy a szél a felborulási oldalról érje a vitorlákat és azokat duzzasztva, a hajót ismét tőre állítsa. Ha ez nem sikerül, ugy az árbocokat ki kell robbantani (levágni) és a hajótehernek legalább egy részét a vizbe dobni. Sok példa van rá, hogy ilyen felborult hajó heteken át uszott a vizen, mig más hajó segítségére nem érkezett.

Forrás: Pallas Nagylexikon