Felder

1. Kajetán br., osztrák politikus, sz. Bécsben 1814 szept. 19. s ugyanott végezte tanulmányait is. 1848. a forradalomhoz csatlakozott és a községi tanácsban nagy szerepet játszott. A felkelés leveretése után beutazta a forróövi és a hideg zónát, és becses növénygyüjteményekkel tért vissza Bécsbe, hol azután az ügyvédi pályának szentelte magát. Az alkotmányos élet beköszöntése (1861) óta az alsó-ausztriai tartománygyülés és a bécsi községi tanács tanácskozásaiban tevékenyen vett részt. 1868. Bécs városa főpolgármesterré választotta, mely állásban 1878-ig megmaradt. Amellett Alsó-Ausztria tartományi marsallá és báróvá is lett. Makacs szembaja miatt 1878. visszavonult a magánéletbe, csupán az urak házában, melynek élethossziglani tagja, jelent meg továbbra is, ahányszor fontos tárgy került napirendre. Mindvégig hive maradt a német alkotmányos pártnak. Idejében készítették vagy tervezték az uj vizvezetéket és a Duna-szabályozást, a városi tan- és szegényügy pedig hathatós lendületnek indult. Hivatalos működéséről beszámolt a Die Gemeindeverwalrung der Reichshaupt- u. Residenzstadt Wien, 1867-70. és 1871-76. (2. kiad., 4. köt.) c. műben. F. jelenleg teljesen megvakulva él Bécsben. - Fia, az 1871. elhunyt F. Rezső, jó nevet szerzett mint botanikus. Atyja közreműködésével szerkesztette a Reise d. österr. Fregatte Novara um die Erde lepidopterologiai részét.

2. F. Ferenc Mihály, német iró, szül. Schoppernau faluban Vorarlbergben 1839 május 13., megh. 1869 ápril 26. Bregenzben, hol tisztelői mellszobrot állítottak emlékére. Parasztnak nevelték, de ernyedetlen önműveléssel jelesen fejtette ki kiváló tehetségét. Három igen érdekes és költői szempontból is becses életképe jelent meg: Nümmamüller (1864), Sonderlinge (1867, 2 köt.) és Reich und Arm (1868), melyekben szükebb hazájának társadalmi, vallási és egyéb állapotait kitünő megfigyeléssel és helyes modern szellemben rajzolja. Az ultramontán papság e rendkivüli elterjedésnek örvendő és a népre a legjobb hatást gyakorolt könyvei miatt szenvedélyesen gyülölte és halála napjáig üldözte. Életét és működését megirták Sander (2. kiadás, 1876) és Homobon (1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon