Feledy

-család. Ősi magyar nemes család, mely a Kálmán király korában D.-Olaszországból beköltözött Rátolt nemzetségből szakadt ki és közös eredetü az Ilsvay és Lorándffy családokkal. Közös ősük, Leusták, a XIII. sz. derekán élt; két fia közül Roland vagy Loránd (1283-1307) előbb főlovászmester, majd nádor volt s fia, Vak Dezső, a Gedei, ennek unokája, Leusták nádor pedig az Ilsvay nevet viselte; a másik fia, Rolánd nádor öccse, Szár Dezső (1283-1307) gömöri és borsodi főispán volt s neje, a hires Ernefi István nádor leánya. Dezsőnek 3 fia maradt: Kaplai Benedek (1324-26), László és Miklós (1326-51), Benedeknek ismét három, t. i. Tamás esztergomi érsek, Kaplai János (1350-93) halicsi vajda és országbiró s Dezső (1350-93). Kaplai János vajda két fia közül Serkei Loránd alapította a Lorándffy családot, Leusták pedig a gömörvármegyei Feled községről a F. nevet vette föl, melyet ivadékai is megtartottak. Feleden kivül egyéb birtokaik voltak még részint Gömör, részint Borsod vmegyében Serke, Simonyi, Gesztete, Baraca, Ujfalu, Domafala, Apáti, Pogony, Tamástelke, Kaza, Iván, Harnóc, Kazinc, Boldva, Abod, Igrici, Vadna, Mucsony. Ezek közül némelyeket a Lórándffyakkal közösen birtak. A családból nevezetesebbek: F. János, Gömör vármegye követe az 1505-iki rákosi gyülésen. Aláirta azon határozatot, hogy idegent többé királyul nem választ a magyar. Fia F. Eustach, ki Ajnácskő várát szerezte a hozzátartozó uradalommal együtt. Azon ürügy alatt, hogy védtelen feledi kastélyából kincseit akarja Gedő várába szállíttatni, bebocsáttatást kért ennek uraitól, a Kubinyiaktól, s midőn megnyeré, kövekkel s golyókkal telt ládákat vitetett oda embereivel és e csellel hatalmába keríté Gedő várát is, miből hosszas per fejlődött ki. Fia volt F. Boldizsár, ki gyermekkorában török rabságba került, mialatt Ajnácskő vár kapitánya, s egyuttal gyámja, Sárközy Mihály magának tulajdonította el a várat és tartozékait. Sárközyt a török Balognál 1562. elfogta és lefejeztette. Felesége a király ellenére, tovább bitorolta F. Boldizsár örökét, kitől Boldizsár nénjének, Margitnak férje, Lorándffy Kristóf foglalta el. Boldizsár 1595. kiszabadult a török fogságból, sok kérés és per után végre visszanyerte apai birtokait. Magtalan volt s vele kihalt a család. V. ö. Hazai Okl. VII. 204., ahol Garai László nádor 1449-ki itéletlevele után kitetszik, hogy Leusták két fia közül nem Loránd nádor, mint előbb hitték, hanem Dezső volt a Lorándffy és F.-család őse. Nagy J., Magyarország családai. IV. 140. Pótk. 234. Kézai Simon magyar krónikája. Fordította Szabó K. (Pest 1862, 89.l.), Budai F., Polgári Lexikon (Debrecen 1804-5.). Hunfalvy I., Gömör és Kishont t. e. vármegyének leirásai (Pest 1867). Dr. Csánki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (Budapest 1890), Gömör-Kishont (1893. évf.).

Forrás: Pallas Nagylexikon