1. József, ref. lelkész, szépirodalmi iró és műfordító,
szül. Debrecenben 1847 jul. 6. F. Miklós szinész fia. Középiskoláit Pesten,
Pápán és Nagy-Kőrösön, teologiai tanulmányait pedig Pesten 1871. végezte, s
pesti káplán lett. Majd tanári pályára szándékozván lépni, a lipcsei egyetemen
egy évig filozofiai tárgyakat hallgatott. De midőn 1874. foktői ev. ref.
lelkésszé választották, a tanári pályáról lemondott, s azóta mint lelkész
működik. Irodalmi munkásságát már 17 éves korában elkezdette s kisebb önálló
cikkei majd minden szépirodalmi és napilapban jelentek meg egész pappá
választásáig. Ettől kezdve leginkább társadalmi és csillagászati tanulmányokkal
foglalkozik s Legouvé Ernő és Flammarion munkáit fordítja, de van több
drámafordítása is. Legouvé után fordította: Atya és fiu a XIX. sz.-ban. (1878);
A nők erkölcsi története (1880); A nők társadalmi állása (1881); Leányaink és
fiaink (1885); Az olvasás művészete (1888); Beatrix, v. a szinművészet
istennője (szinmű 5 felv. 1882). Drámákat fordított még Sardou Viktortól,
Barriere Tódortól és Laja Leontól.
2.F. Miklós, a bpesti nemzeti szinház tagja, szinműiró;
szül. Nagy-Galambfán, Erdélyben, 1818 dec. 18. székely ref. szülőktől;
Udvarhelyszéken tanult és szülei papi pályára szánták, de ő a szinészethez
érzett hajlamot s már 17 éves korában Szigetvári László szintársulatához lépett
be sugónak. Legelőször Kisfaludy Károly: Ilka vagy Nádorfehérvár ostroma cimü
darabjában Csikszeredán lépett föl, és pedig sikerrel. 1841. Páli Elek
igazgatóval Bukarestbe ment, hol a társulat magyar, német, oláh és francia
nyelven játszott. 1844. átvette Páli társulatát mint igazgató, 1846. Pesten
lépett föl, ezután Debrecenben, Kolozsvárt, Nagyváradon s Temesvárt szerepelt
mint igazgató s mindenütt tetszést aratott társulatával. 1848. honvéd lett s
mint közhonvéd Erdélybe ment Bem táborába. Bem meghagyta neki, hogy Kolozsvárt
előadásokat rendezzen, s F. honvéd szinésztárai közreműködésével 4 hétig
játszott a kolozsvári szinpadon. A közhonvédből hadnagy, később főhadnagy, majd
százados lett; 1849 végével Nagybányán szervezett a menekültekből egy
társulatot. Később Nagyváradon, Aradon és Debrecenben működött, 1851. pedig
ismét Pesten lépett föl néhányszor, de csakhamar elhagyta a fővárost s Bécsbe
tanulmányutra ment. 1852. visszatért s a budapesti nemzeti szinház tagja lett,
hol 1857. maradt. Ekkor külföldre utazott, bejárta Németország legnevezetesebb
városait, a legelső szinházaknál gyüjtött szakismereteket, meglátogatta Párist
és Londont is. Jelenleg mint a budapesti nemzeti szinház egyik nyugdijas tagja
él családja körében. 1877 ápr. 16. ünnepelte negyedszázados jubileumát, mely
alkalommal nemcsak szinésztársai s a közönség tüntette ki számtalan elismeréssel,
hanem a király is méltányolta művészi tehetségeit s a Ferencz József-rend
lovagkeresztjével diszítette föl. - Felesége, Munkácsi Flóra, a budapesti
nemzeti szinház egyik elsőrangu tagja, szül. Baján 1836. ápr. 29. Atyja
Gaidler, Munkácsi név alatt vidéki szinész s anyja, szül. Mészáros Anna
szinésznő volt. Már gyermekkorában rokonszenvet és képességet mutatott a szini
pálya iránt s 14 éves korában Aradon és Nagyváradon a szende szerepeket nagy
hatással adta. Magasabb kiképeztetése végett Bécsbe ment egy növeldébe, hol a
növelde által tendezett német előadásokon rész vett és általános elismerést
aratott; Bécs tekintélyes egyénei óhajtották őt a német szinészet részére
megnyerni, ő azonban Magyarországra jött s 1855. fellépett a pesti nemzeti szinházban
s meglepő tehetsége, ügyes játéka csakhamar a közönség kedvencévé tették.
Eleinte nagy nehézségekkel küzdött, elsőrangu szerepeket nem tudott kapni, de
el nem csüggedett; végre a Cigány cimü szinműben Rózsi szerepét adta s ez
megalapította hirnevét. 1858. Feleki Miklós neje lett.
Forrás: Pallas Nagylexikon