Feleletet sugalló kérdés

nyelvre adó, utmutató vagy u.n. szuggesztiv kérdés (ang. leading questions), a tanu által megállapítandó ténykörülményeket magában foglaló kérdés. A tanukihallgatás szabály szerint akkor eszközlendő, a kérdések akként teendők fel, hogy a biróság tudja meg a tanutól azt, amit a tanu tud, s nem megfordítva, a tanu tudja meg a biróságtól azt, hogy ez minő vallomást vár tőle. A F. éppen ennek a szabálynak ellentéte. A bünvádi eljárások azért rendelik, hogy az ily kérdések lehetőleg kerülendők. Ilyen kérdés p.: nemde, vádlott nem volt részeg? nemde, vádlottat senki sem bántotta v. ingerelte? Feltétlenül az ily kérdéseket eltiltani nem lehet, mert néha, különösen aggályosan tartózkodó tanuknál egyenesen mellőzhetetlenek. F.-ek a vádlott kihallgatásánál is fordulhatnak elő, s itt talán még inkább kerülendők, és pedig annyival inkább, mert a F. a beismerés megbizhatóságát jelentékenyen csökkenti. Másrészt a szuggesztio a vádlott kihallgatásánál sem mellőzhető teljesen. Különösen ha a vádlott kimerítő beismerést nem tesz. Megkövetelhető azonban ekkor is, hogy a szuggesztio a közvetlen szükségen tul ne terjedjen, s hogy a kihallgatási jegyzőkönyvben a szuggesztio történte s annak indító oka kitünjék. A főtárgyalásnál a vádlott kihallgatásának egészen más jellege levén mint az előkészítő eljárásban, a szuggesztio többé nem aggályos. A F.-től különböznek a fogásos (kapciózus) kérdések (l.o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon