Félfedelesszárnyuak

(Hemiptera, Rhynchota), az izeltlábuak állatkörébe tartozó rovarok osztályának egy rendje, melyet szivó és szuró, izelt csőrré (rostrum) átalakult szájrészek, különböző v. hasonló szárnyak, néha azok teljes hiánya, tökéletlen v. éppen nem átalakulás jellemez. Növényi v. állatnedvből táplálkoznak, amiért is szájrészeiknek megfelelően kellett módosulnia. Alsó ajkuk ugyanis megnyult, csőalaku 2-3 izből álló s a felső állkapocs hozájárulásával szipókává, csőrré (rostrum) alakult át, amelybe a rágók- és állkapcsoknak megfelelő négy szuró serte illik be. Az előre tolható sertékkel szurják meg a növény v. az állati részeket s szipókájukkal szivják fel a folyékony táplálékukat. Az egész szivókészülék a mell felé behajlítható. Összetett szemeik középnagyságuak, gyakran pontszemekkel, csápjaik v. egészen rövidek és végsertével birók, vagy fonal-, áralakuak s hosszuak. A tor három gyürüje közül az első az előtor (prothorax), rendesen szabad és mozgatható. A 3 pár lábon ugyanazon részek találhatók, mint más rovarnál. Különben mászásra, járásra, némelyeké uszásra és ugrásra is alkalmas. Szárnyaik tekintetében nagyon eltérnek egymástól. Igy vannak teljesen szárnyatlanok (Aptera), mint az emberi tetvek, házi poloska stb., kétszárnyuak, mint a levéltetvek; vagy négyszárnyuak, mint a kabócák és a poloskák. Ez esetben ismét lehetnek felemás szárnyuak (Heteroptera), midőn a mellső szárnyak alapi része, a szárnyfedő részben megkeményedett, a másik félben pedig hártyás (innét a rend neve is), mint a poloskáknál, vagy egyféle szárnyuak (Homoptera), mint a kabócáknál. A potroh 6-9 gyürüből van alkotva. Belső szerkezetében és az egyes részek elhelyezésében általában ugyanazon viszonyokat találjuk, mint a többi rovaroknál. Igy a test közepén huzódik a különfalu tápláló cső, ez alatt van a hasducláncból és garat-ideggyürüből álló idegrendszer, és e felett foglal helyet a vérkeringés központi része, a háti edény. A tápláló cső azonban életmódjuknak megfelelően majd rövidebb, majd hosszabb s többnyire szivó gyomorral van ellátva. A hugykiválasztásra szolgáló és a tápláló cső utolsó részébe ömlő Malpighi edények száma rendesen négy. Sokan (földi poloskák) sajátságos kellemetlen büz által tünnek ki. Ez az előtorban fekvő s a hátulsó lábak között nyiló büzmirigy váladékától származik és általában védelmül szolgál (p. a madarak emiatt a poloskát nem eszik meg), másoknál ismét számos mirigy van a bőrben, melyeknek váladéka, fehér, viaszknemü finom anyag egész testük felületét bevonja. Nagyságuk változó, vannak köztük 8-10 cm. nagyok és egész mikroszkopi kicsinységüek. Némelyek rikító szinük (Graphosoma, Pyrrhocoris) által tünnek ki, mások ismét egész szintelenek (élősködők). Külön ivaruak. A himeket a nőstényektől némely fajnál igen jól meg lehet különböztetni. Igy p. a him bibortetü szárnyas, a nőstény szárnyatlan. Fejlődésük külömböző. Némelyek nem átalakulók, amint a petéből kibujtak, azonnal hasonlitanak anyjukhoz (állati tetvek); mások ismét félig átalakulók (poloskák, kabócák) v. bonyolult átalakulással és parthenogenissel fejlődnek (levéltetvek). Egyesek kifejlődésére pár nap elegendő (állati tetvek), mások ismét - mint a kabócák - több év alatt érik el csak teljes kifejlődésüket. Némelyek évenként csak egy generációban élnek, másoknál ismét több, egymástól eltérő nemzedék ismeretes (levéltetvek).

Az ember és a természet háztartásában felette fontos szerepet játszanak. Egyesek az ember, a házi állatok bőrén tartózkodva élősködnek (tetvek, házi poloska), mások ismét növényeken találhatók és azok nedvét szivják. Némelyek a növényeken gubacsszerü képződményekben élnek (levéltetvek) és igy közvetve vagy közvetetlen az embernek kárt okoznak. A kár nagyságára nézve elegendő csak a filloxera pusztításaira hivatkozni. Az egész földön el vannak terjedve, fosszil-maradványai már a juraképletekben fordulnak elő. Körülbelől 13-14,000 élő faj ismeretes, melyek négy nagy alrendre oszolnak: I. Állati tetvek (Aptera, Zoopthiria), melyek rövid, behuzható szipókával birnak, szárnyatlanok, át nem alakulók. Ilyenek a tetüfélék (Peculidae) és a szőrtetvek (Mallophaga) családja. - II. Növényi tetvek (Phitophthiria), melyeknek négy hosszu szájsertéjük van, szárnyakkal vagy azok nélkül, bonyolult átalakulók és parthenogenissel is fejlődők. Ide tartoznak a levélbolhák (Psyllidae), a levéltetvek (Aphididae) és a pajzstetvek (Coccidae) családok. - III. Kabócák (Homoptera, Cicadaria), egyenlőszárnyuak. Hosszu, tagolt csőrrel, négy többé-kevésbbé hasonló szárnnyal és félig átalakulók. Családjai: a paránykabócák (Cicadellidae), a pupos kabócák (Membracidae), a fénykabócák (Fulgoridae) és az éneklő kabócák (Cicadidae). - IV. Poloskák (Hemiptera, Genuina), felemásszárnyuak, félig átalakulók és szuró, izelt szipókájuak. Ezek lehetnek vizi poloskák (Hydrocores), mint a Notonectidák, Nepidák és Galgulidák családja és a földiek (Geocores), mint a Hydrometridák, Reduvidák, Acanthidák, Capridék, Lygaeidák, Coreidák és Pentatomidák családja. A F. közül a nagyobbakat türe szurva igen könnyen lehet élethü alakban konzerválni, a kisebbeket pedig mint mikroszkopikus készítményeket lehet állandósítani. A hazai F. faunájának megismertetése körül különösen Horváth Géza dr., a rovartani állomás főnöke szerzett magának nagy érdemeket, akihez azután Friváldszky János, Friváldszky Imre dr., Mocsáry Sándor, Brancsik Károly dr., Szépligeti Viktor stb. csatlakoznak.

Forrás: Pallas Nagylexikon