Felhatalmazási büncselekmények

(Ermächtigungsdelikte), oly büncselekmények, melyek hivatalból ugyan, de csak az arra jogosult által adott felhatalmazás folytán képezhetik bünv. eljárásnak tárgyát. A F. a sértett fél indítványától, amely bizonyos büncselekményeknél a bünv. eljárás megindításához szükséges, lényegesen abban különbözik, hogy a F. nincs kötve bizonyos határidőhöz, s nem vonható vissza. Ez a F. az indítványtól lényegesen különböző büntetőjogi alapjában találja kellő indoklását. A F. alapja ugyanis bizonyos esetekben a büncselekmény által sértettnek magas állására való tekintet, más s a legtöbb esetben azonban az, hogy a közvetetlenül érdekelt hatóság első sorban illetékes annak elbirálására, vajjon bizonyos büncselekmény miatt a bünv. eljárás megindítását v. mellőzését tartja-e inkább célszerünek s közérdekben levőnek. Magánszemély azért sohasem szerepel a felhatalmazásra jogosultak között. A magyar btkv. szerint, habár annak ide vonatkozó intézkedései több tekintetben határozatlanok és vitásak, F. a rágalmazás és becsületsértés bizonyos eseteiben szükséges. Igy jelesül: 1. Közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozó rágalmazás esetében a közvetetlenül sértett közhivatalnok v. felsőbb hatóságának felhatalmazása szükséges. Kivételt képeznek a biróságok, birósági hivatalnokok s kir. ügyészség tagjai, akik ellen elkövetett rágalmazás miatt a bünv. eljárás csak az igazságügyminiszter felhatalmazása folytán indítható. 2. Az országgyülés, annak valamely háza, bizottsága ellen elkövetett rágalmazás v. becsületsértés esetében az illető országgyülés v. háznak, közösügyi bizottság megsértése esetében a közösügyi bizottságnak F.-a szükséges. 3. Külföldi uralkodó v. államfő, s valamely külállamnak követe v. ügyviselője ellen elkövetett rágalom v. becsületsértés esetében az illető államnak, ill. követnek (itt kivánatnak nevezett) felhatalmazása szükséges.

Forrás: Pallas Nagylexikon