Felkar

az emberi testnek, illetőleg felső végtagnak azon része, mely a váll és könyök között fekszik. Vázát a felkarcsont (humerus) teszi, egyike a test nagy csöves csontjainak, amely fenn a lapockacsonttal és izülő fejjel (caput humeri) van ellátva; utána következik a csont nyaka (collum h.), rajta két gumóval (tuberculum majus et minus), majd a háromoldalu teste (corpus h.), alól a bütyöki végdarab a görgével (trochlea h.) és a fejecskés kiemelkedéssel (eminentia capitata); amaz a singcsonttal, ez az orsócsonttal izesül. A csontnak ezen alsó végdarabja széles és oldalfelé bütykökkel (condyli) van ellátva, az előkarra haladó izmok eredéseire ragpontokat szolgáltatva. A felkar izmai két csoportra oszolnak: elől vannak az előkar hajlítói, hátul a feszítői. A hajlítók között felületesen fekszik a kétfejü karizom (m. biceps brachii), atlétáknál jól kiemelkedő duzzanatot képezve. A feszítők hátul a háromfejü karizommá (m. triceps brachii) egyesültek. - F., az állat vállának alsó fele a vállizülettől a könyökig. Az emberi F.-tól abban tér el, hogy az állatnál izmok által egész hosszában a törzshöz van kötve.

Forrás: Pallas Nagylexikon