Felkar
az emberi testnek, illetőleg felső végtagnak azon része,
mely a váll és könyök között fekszik. Vázát a felkarcsont (humerus) teszi,
egyike a test nagy csöves csontjainak, amely fenn a lapockacsonttal és izülő
fejjel (caput humeri) van ellátva; utána következik a csont nyaka (collum h.),
rajta két gumóval (tuberculum majus et minus), majd a háromoldalu teste (corpus
h.), alól a bütyöki végdarab a görgével (trochlea h.) és a fejecskés
kiemelkedéssel (eminentia capitata); amaz a singcsonttal, ez az orsócsonttal
izesül. A csontnak ezen alsó végdarabja széles és oldalfelé bütykökkel
(condyli) van ellátva, az előkarra haladó izmok eredéseire ragpontokat
szolgáltatva. A felkar izmai két csoportra oszolnak: elől vannak az előkar
hajlítói, hátul a feszítői. A hajlítók között felületesen fekszik a kétfejü
karizom (m. biceps brachii), atlétáknál jól kiemelkedő duzzanatot képezve. A
feszítők hátul a háromfejü karizommá (m. triceps brachii) egyesültek. - F., az
állat vállának alsó fele a vállizülettől a könyökig. Az emberi F.-tól abban tér
el, hogy az állatnál izmok által egész hosszában a törzshöz van kötve.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|