Felkelés

az ülő helyből való felemelkedés ősrégi idők óta, a leborulás és lehajlás mellett, a tisztelet jele volt, s manapság is nemcsak feljebbvaló egyén üdvözlésénél szokásos a F., hanem a templomban is gyakorolják szent cselekmények alkalmával. A polgári s parlamenti gyülekezetekben szokásos az elhalt tagok emlékét az ülőhelyből való F.-sel megtisztelni. A katonaságnál a F. mint a tisztelgés egyik neme szigoru gyakorlatban van.

F. (insurrectio). A nemesi birtokhoz eleitől fogva hozzáfüződött a honvédelmi kötelezettség. Régen, ha a haza veszélyben volt, a véres kard szertehordozására indultak a nemesek a hadba; első királyaink alatt még a régi törzs-zászló alá gyülve, később már egyik-másik főtiszt zászlója alá, s pedig ekkor már rendszerint az országgyülés rendeletére. A F. lehetett egyetemes vagy részleges aszerint, amint az egész ország vagy annak valamely része szólíttatott fegyverre. Különbözött ettől az u.n. banderium (l.o.), mert a felkelésben minden nemes személyesen, a nádor mint az ország főkapitánya vezérlete alatt vett részt, holott a bandériumot az ország zászlós urai s más főurak s főpapok is, kiki saját vezetése s zászlója alatt, összetoborzott harcosokból állították ki, az országgyülés megbizása szerint. Ezt a megkülönböztetést világosan kifejezi az 1492. évi XVIII. t.c., midőn azt mondja: hogy a király mindaddig nem hirdethet egyetemes felkelést (exercitus generalis), mig a király és az országzászlósok csapatai (banderiati) elégségesek lehetnek az ellenség ellen.Az ország határain kivül sem a felkelő nemesség, sem a bandériumok nem tartoznak menni. A nemesség saját költségén szerelte fel magát és viselte a fölkelés kiadásait. A birtokos nemességet még, a jobbágyok számához viszonyítva, az u.n. portalis insurrectio is terhelte. Betegek, öregek, több kiskoru gyermekkel birók, egyetlen fiak, egyháziak, köztisztviselők, tanárok, orvosok, sebészek, özvegyek, kiskoru árvák s a rendes katonák nem tartoztak fölkelni. A nemesi F. katonailag volt szervezve és fegyelmezve. A F. tisztjeit, és pedig a lovasságot kivétel nélkül a megye, a gyalogságot pedig kapitánytól lefelé a megye, a törzstiszteket már a nádor, de a megye ajánlatára nevezte ki. A katonai fegyelmet az 1808. XI. t.c. részletesen szabályozta. Az utolsó F. 1809. a francia háboru alatt volt. A F.-re vonatkozó különösen említendő törvényeink: az 1454. IV.; 1481. IV., 1492. XIX.; 1498. XVII.; 1523. XLI.; 1542. XLII.; 1553., 1554. X.; 1556. XXII.; 1557. II.; 1574. XI.; 1578. X.; 1659. XXVIII.; ujabban 1805. I.; 1808. XI. t.c. - F. csillagászati értelemben, l. Csillagok felkelése.

Forrás: Pallas Nagylexikon