Felkiáltás

(lat. exclamatio), gondolatalakzat, a szónoki vagy költői beszédben egy-egy mondat, mely a rendes kijelentő alaktól eltérve (mint a kérdés is eltér), felkiáltó alakot vesz föl, csodálkozást, intést, rettegést, fohászkodást, buzdítást, fájdalmat, haragot és más indulatokat fejez ki a megfelelő hangsulyozással és rendszerint indulatszókkal jár. P. Óh mi szépen leng a zászló! óh mi szépen fénylik a kard! stb. Igen szokott és hatásos alakzat. Rokonai: esdeklés (obsecratio) és a megszólítás (aposztrofé).

Forrás: Pallas Nagylexikon