Felkiáltás
(lat. exclamatio), gondolatalakzat, a szónoki vagy költői
beszédben egy-egy mondat, mely a rendes kijelentő alaktól eltérve (mint a
kérdés is eltér), felkiáltó alakot vesz föl, csodálkozást, intést, rettegést,
fohászkodást, buzdítást, fájdalmat, haragot és más indulatokat fejez ki a
megfelelő hangsulyozással és rendszerint indulatszókkal jár. P. Óh mi szépen
leng a zászló! óh mi szépen fénylik a kard! stb. Igen szokott és hatásos
alakzat. Rokonai: esdeklés (obsecratio) és a megszólítás (aposztrofé).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|