Felkiáltó-jel

ez a jel: ! Ezt tesszük az irásban minden felkiáltás mellé, akár csodálkozást v. általában meglepődést, akár felszólítást v. óhajtást fejez ki a mondat; p. Mennyi elmésség! Minő nagylelküség! Takarodj innen! Bár nálatok maradtam volna! Néha csupa indulatszó mellett, p. jaj! ejnye! Olykor zárójelbe tesszük, hogy valamely gondolatnak föltünő v. nevetséges voltára figyelmeztessük az olvasót: (!). Kérdőjellel is használjuk (?!, ritkábban!?), s akkor csodálkozó kérdést jelöl, p. Hogy-hogy?! Mit akarsz te itt?! Lehet-e őrültebb dolgot képzelni?!

Forrás: Pallas Nagylexikon