Felletár
Emil, a gyógyszerészet doktora, országos művegyész. Szül.
Tapolcán, Zalamegyében 1834. Atyja F. József, Zalamegyének másodfőorvosa volt.
A középiskolákat Veszprémben és Pesten látogatta, a gyógyszerészmesteri
oklevelet a pesti egyetemen nyerte. 1862-ben a gyógyszerészeti tudományok
doktorává avatták, a következő évben pedig a törvényszéki és rendőri kémia
magántanárává képesítették. 1869-79. a budapesti kereskedelmi akadémián a
technologiai kémia előadója volt. 1871. pedig Horváth igazságügyminiszter
országos vegyésszé nevezte ki. - F. kémiai cikkei a Gazdasági Lapokban
(1858-59), a Gyógyászatban (1861-1876), a Gyógyszerészeti Hetilapban, a
Természet Tudományi Társulat közlönyében jelentek meg. Ismertebb értekezései és
önálló munkái: Über drei neue organ. Verbindungen: Caprylonitrit,
Pelargonitril, Caprylamid (Zeitschr. f. Chemie IV. 1868); A vérfoltok biztos
felismeréséről (Gyógyászat 1887-90); A parádi kénes gyógyvizek vegybontása
(Pest 1861); A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai (Kátai Gáborral, Pest
1866); Tapasztalatok törvényszék-vegyészeti gyakorlatomból (Gyógyászat 1874);
Adalék a vérfoltok biztos felismeréséhez törvényszéki vizsgálatoknál (u. o.
1876); Vélemény a halotthamvasztás engedélyezésének kérdése tárgyában (u. o.
1890). - Szerkesztette azonkivül a Fürdői Lapokat (1868) és a Vegyészet és
Gyógyszerészet c. folyóiratot (1863).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|