(L. a térképet I. kötet Alsó-Ausztria cikknél), főhercegség, a birodalmi tanácsban képviselt tartományok egyike, Bajorország, Csehország, Alsó-Ausztria, Stiria és Salzburg között, 11984 km² területtel.

Felülete és vizei.

Miként Alsó-Ausztriát, a Duna két részre osztja: a D-i az Alpok vidékéhez, az É-i a Sudet-herciniai hegyrendszerhez tartozik. Az előbbi a Salzbach, Inn, Duna és Enns között a főhercegség nagyobb részét alkotja. Az Alpok nagyobbára mészkőből állanak; Salzkammergut és felső-ausztriai Alpok közös néven nevezik. Legmagasabb részök a tartomány DNy-i szögletében a salzburgi Tauernekkel szomszédos, Salzburgba és Stiriába benyuló Dachstein-csoport, amelynek legnagyobb csúcsa a Dachstein (3002 m.) és a Torstein (2944 m.); itt három glecser van: a Karls-Eisfeld, a Schladmingi és a Gosau-glecser. A hegycsoport K-i részét Kammer-hegységnek hivják. ÉK-en az ausseei mélyedés különíti el a Priel-csoporttól, vagyis Todtes-Gebirgetől. Ebben a Nagy- (2511 m.) és a Kis-Priel a legnagyobb csúcsok. A Todtes-Gebirge előhegyeit, amelyek közt a Kasberg a legmagasabb, az Alm és Steier határolják. A Priel-csoportot a Pyhrn-hágó választja el a Magas Pyrgasban (2241 m.) kulmináló Pyrgas-csoporttól, amely a Steier és Enns között a stiriai határon fekszik; előtte a Hochsengsen nevü tömeges hegység (1963 m.) terül el a Duna felé. Az Atter- és Traun-tó felső végei közt a Höllengebirge és ettől ÉNy-ra a Schafberg fekszik, amelyről a környékre gyönyörü kilátás nyilik. A mészkő-alpok előhegyei vizektől gyakran áttört halmos vidéket alkotnak, amely alakját, valamint alkatát tekintve, a vele szemben elterülő Cseh-erdőre emlékeztet. E vidéken a legnagyobb magaslatok a Hausruckwald (802 m.) és a Kobernauser Wald (767 m.); a közvetetlenül a Dunából kiemelkedő Sauwaldot (876 m.) a Bajor erdőhöz sorolják. A legfontosabb alpi hágók a Gschütt (az Abtenauból a Gosauvölgybe visz), a Pötschen-hágó (a hallstätti-tótól az ausseei tavakhoz) és a Pyhrn (914 m., a Steier és Enns völgye közt). A Cseh-erdőnek csak végső kiágazásai érnek F.-ba és terrasszok alakjában ereszkednek le a Dunához. Az ÉNy-i határon van a Plöckenstein (1383 m.) és a Dreiseeselberg (1336 m.), tölük D-re a hegység gyorsan alacsonyodik. A Mühl partján terül el a Linzer Wald (legmagasabb csúcs a Sternberg) a Dunáig, ahol a szép kilátást nyujtó Pöstlingbergben végződik. A Kirschbaumi-hágó választja el a tulajdonképeni Cseh-erdőt a Greini-erdőtől (950-1000 m.), Alsó- és F.-Ausztria közti természetes határtól. Nagyobb sikság F.-ban nincs; a legjelentékenyebb a 35 km. hosszu Linzi-medence, amelynek D-i részét Welser-Heidennek hivják. Ahol a Duna Passau és Aschach között a szorosból kilép, a kis efferdingi lapály terül el. F. vizekben nagyon gazdag. A folyók mind a Duna vizkörnyékéhez tartoznak; jobbról betorkollik a hajózható Inn, amely a Salzachot, Mattigot, Antiessent és Pramot veszi fel, továbbá az Agerrel, Almmal, Vöcklával és Kremssel bővült Traun és az Enns, amelybe a Steier szakad. Baloldali mellékfolyók: a Kis- és Nagy-Mühl, a Rodel, az Aist és a Naarn. A Moldvába folyik a Maltsch, amely egy darabon át Csehország felől határt alkot. A számos kisebb vizesés közül ismeretesebb a Traunfall. Az alpi vidéken nagy számmal vannak a szép tavak; a jelentékenyebb az Atter- vagy Kammer-tó, a Traun-, v. Gmundeni-tó, a két Langbath-tó, a Hallstätti-, a két Gosau, a Zelli- v. Irr-tó, a Mond- és a St. Wolfgang-tó.

Éghajlat, termékek, állattenyésztés.

F.-ban 3 klimatikus zónát lehet megkülönböztetni; az É-it amely zord, gyakori őszi ködökkel; a salzkammerguti völgyekben a középsőt, amely szelidebb, és a magas hegyekét, amely a leghidegebb. A gabonafélék mind megteremnek, de a bor nem. Linznek évi középhőmérséklete: 8,5°, Ischlé 8,1°; az évi esőmennyiség több, de a zivatarok száma kevesebb, mint Alsó-Ausztriában; a leggyakoribbak a Ny-i szelek, azután az ÉK-i és DK-iek. 1890. 420453 ha. volt szántóföld, 222251 ha. rét, 23791 ha. kert, 22522 ha. legelő és 407758 ha. erdő, a többi terméketlen. A megművelt földből buzatermesztésre volt szánva 51530, rozsnak 95425, árpának 42592, zabnak 79391, hüvelyeseknek 205, burgonyának 16347 és a szénatermelésnek 281270 ha. Az évi átlagos termés: buza 836948, rozs 1728864, árpa 836424, zab 1 millió 919028, burgonya 1875827 hl. és 10264654 mm. széna. Jelentékeny azonkivül a gyümölcstermelés is, amit jó részben borkészítésre használnak. Nagy fontossága van az állattenyésztésnek, különösen virágzó a szarvasmarha-tenyésztés. A lovak száma (1890) 60404, a szarvasmarháké 553074, a juhoké 63310, a kecskéké 31592, a sertéseké 247902 és a méhkasoké 38125. A bányászat csak barnaszenet (1890. közel 4 millió mmázsát a Wolfsegg-traunthali medence) és köveket szolgáltat; jelentékenyek a mauthauseni gránit-, az Ischl és Goisern melletti gipsz-, a pergi malomkőbányák. Sót (évenkint több mint fél millió mmázsát) az ebenseei, ischli és hallstätti nagy sófőzők szolgáltatnak. Az ásványviz-források száma csekély; a legjelentékenyebb a halli jódforrás, Ischlben és Gmundenben sósfürdők, Kreuzenben és Kirschlagban hidegvizgyógyintézetek vannak.

A lakosság, ipar és kereskedelem.

A lakosok száma (1890) 785831 (1 km²-re 66; 1880 óta az évi szaporodás 0,35 %), közülük róm. kat. 766959, protestáns 17272, izraelita 1078, egyéb vallásu 522; a társalgás nyelvére nézve 99,45% német, a többi szláv. Legsürübb a lakosság Linz környékén, leggyérebb a Steier felső völgyében. Az ipar nem jelentékeny, ámbár ujabban nagyon fejlődik; a legfontosabb iparágak a vasipar, Steyr középponttal, a pamutipar, különösen Kleinmünchenben, a vászonszövés Stadlban Lambach mellett, a gép- és hajógyártás Linzben, a sörfőzés (223 sörfőzőben, amelyek közül 18 évenkint 10000 hl.-nél többet készít), a pálinkafőzés (397 pálinkafőző), a dohánygyártás (1 gyár), továbbá a papir-, bőr-, üveggyártás és a malomipar. A kereskedelem, amelyet a Duna, Inn, Enns hajózható folyók, 800544 km. hosszu vasuti vonalak és kitünő országutak mozdítanak elő, elég élénk; a fő kiviteli cikkek a só, vas-, fa- és bőriparcikkek.

Közigazgatás, szellemi műveltség.

A tartományi gyülés 50 tagból (a linzi püspök, 10 nagybirtokos, 17 városi, 3 kereskedelmi és iparkamarai, 19 községi képiselő) áll. A legfőbb közigazgatási hatóság a helytartótanács Linzben, amelynek alá vannak rendelve az egészségügyi tanács, az iskola-tanács, Linz és Steyr városok és a 12 kerületi kapitányság és pedig Branau (1048 km²), Freistadt (1019 km²), Gmunden (1415 km²), Kirchdorf (1185 km²), Linz (823 km²), Perg (811 km²), Ried (743 km²), Rohrbach (829 km²), Schärding (759 km²), Steyr (1226 km²), Vöcklabruck (1105 km²) és Wels (943 km²). A kerületi kapitányságok 46 járásra vannak beosztva. Az igazságszolgáltatás teljesítésére hivatva van a linzi törvényszék, 3 kerületi és összesen 42 járásbiróság. Másod- és harmadfoku biróságok Bécsben székelnek. A legfőbb pénzügyi hatóság a linzi pénzügyigazgatóság, amelynek 45 adóhivatal, 6 pénzügyi felügyelőség és 6 fővámhivatal van alárendelve. A legfőbb egyházi hatóságok a linzi kat. püspökség, az evang. szuperintendencia Schartenben; az izraelitáknak egy hitközségük van Linzben. A tartományi főváros Linz. A népnevelésről és oktatásról gondoskodik (1890) 4 gimnázium, 2 reáliskola, 1 tanitó-, 1 tanítónőképző-intézet, 4 kereskedelmi iskola, 2 teologiai iskola, 14 ipariskola, 8 ének- és zene-iskola, 2 mezőgazdasági és erdésziskola, 56 női kézimunka-iskola és 506 nép- és polgári iskola. Az analfabeták száma 69834 (6,16%) 6 évesnél idősebb férfi és 73306 (6,53%) 6 évesnél idősebb nő.

Történelem.

F. a rómaiak idejében az Innig terjedő Noricum provinciának ÉNy-i része volt; Laureacum (Lorch) volt benne a legfontosabb katonai állomás; egyéb fontosabb helyek voltak: Lentia (Linz) és Ovilabae (Wels). A kereszténység már a IV. században kezdett itt terjedni; ezen időben szenvedett benne Florianus, a tartomány védszentje, mártirhalált. A nyugat-római birodalom megdőlése után F.-nek is sokat kellett a népvándorlás korszakában szenvedni. Nyugalmasabb idők csak akkor következtek be, midőn a bajovarok országa az Ennsig terjedt ki. A főhercegség ez országnak maradt része 1180-ig, midőn Barbarossa Frigyes az Enns fölött Ausztriát VIII. Ottokár steyri határgrófnak adományozta; midőn pedig ennek fiága kihalt, F. a babenbergi hercegre, V. Lipótra szállt és Alsó-Ausztriával egyesíttetett. Az Inn-negyed azonban 1779-ig még Bajorországnál maradt. V. ö. Edlbacher, Landeskunde von Ober-Oesterreich (1883); Grassauer, Das Erzherzogthum Österreich ob der Enns (1880). Zöhrer F., Oberösterreich. Chronik (Bécs 1894).