A török hódoltság korában «Felső-Magyarország» alatt a
magyar király uralma alatt álló országrésznek a Tisza mellékén fekvő részét
értették. Innen van, hogy a szintén felföldön fekvő Selmec, Beszterce stb.
bányavárosokat «alsó-magyarországi»-aknak, a Szepes, Abauj, Borsod vmegyékben
fekvőket «felső-magyarországiak»-nak nevezték. Ezen utóbbiakhoz tartoznak a
régi szokás alapján 1487-ben megállapított sorrend szerint: Gölnicbánya,
Szomolnok (Szepes vm.); Ruda-bánya (Borsod vm.), Jászó, Telkibánya (Abauj vm.),
Rozsnyóbánya (Gömör vm.) és Igló (Szepes vm.) Mindezen helyeken régi keletü a
bányászat, megelőzve a tatárjárás előtti időket, de bányájuk csak azóta volt
szabályozva, mikor 1327. Gölnicbánya Selmecbánya jogaiban és kiváltságaiban
részesült és ezen bányajog kiterjedt azután a többi említett helyekre is,
illetőleg amikor a 7 bányatelep 1487. Kassán tartott közös gyülésen
megállapította szövetkezete szabályait. Ezen bányavidékeknek főhelye volt
Gölnicbánya, a bányagrófnak székhelye. Városi kiváltságait IV. Béla király
1264. már ujabbakkkal gyarapította. Innen és Szomolnokról indult ki a
felső-magyarországi bányavidék továbbterjeszkedése. Botyz comesnek, a
Máriássyak egyik ősének fivére, János 1290. Pecold gölnicbányai polgárnak
ajándékozta a kis Gölnic folyó mellékén levő Clara Lux nevü erdőséget, melynek
területén keletkezett Merény város. Ugyancsak 1290. IV. László a Kochenseifen
patak mellékén elterülő erdőket Hekulnak, a Jekelfalussiak ősének, szintén
gölnicbányai polgárnak adta, aki itten Jelekelfalvát alapította. Szomolnok
város területén Remete 1284., Svedlér 1312., Lassupatak (Stillbach) 1316. már
mint kifejlett bányaműveléssel biró telepek említtetnek. Tamás mester, szepesi
várispán megbizására felső-szalóki Kunchmann scultetus 1326. telepítette a mai
Helcmanócot. A XIV. sz. elején ezen bányavidéket már csaknem teljesen
kifejlődve látjuk és 1327 után Gölnicbánya jogát élveztékj a fenti 7 városon
kivül: Merény, Svedlér, Remete, Zsakaróc, Vojkóc, Prakfalu, Helcmanóc,
Krompach, Stoósz, Honten, Jekelfalu, Margitfalu, Folkmár és Kvisó. Ezek a
bányajog és a bányászat köréhez tartozó törvénykezési ügyekre nézve egy
közösséget képeztek, melynek legfőbb felebbezési hatósága a 7 városnak Gölnicbányán
összeült közös birósága volt. Ezen szövetséget a Zápolyák erőszakoskodása II.
Lajos korában megrontotta. Gölnic, Rudabánya, Szomolnok, Telkibánya a Zápolyák,
majd 1527. a Thurzók kezére kerültek. Gölnic, Szomolnok, Remete, Svedlér,
Stoósz, Helcmanóc 1638. a Csákyak birtokába mentek át. Minthogy a közös jog
mellett csaknem minden községnek külön jogai is voltak, a mi sok zavart
okozott, 1751. a felső-magyarországi bányapolgárok közgyülése uj statutumokat
készített s egészben ez képezi maig is alapját az «Oberungarischer
Waldbürgerverein» külön jogainak. L. még Bányavárosok.
Forrás: Pallas Nagylexikon