Felső-szabolcsi tiszai ármentesítő és belvizlevezető társulat

Szabolcsmegye északi részében fekszik. Keletről magas homokhátak határolják, melyek a Tiszát V.-Naménynál addigi keleti-nyugoti irányából eltérítve, észak felé kényszerítik folyni egész Csapig, hol délkeletnek fordul. Innen lefelé a terep mindkét oldalon alászáll, jobbról a Bodrogközt, balról a F. árterét alkotván, mely utóbbinak kiterjedése 80000 k. hold, azonban a folyamatban levő műszaki ártérfejlesztés folytán még növekedni fog. A társulat déli részén terül el a Nyirség, mely homokhátak és ezek közt fekvő vizfenekek folytonos váltakozásából áll. Ezen fenekekből az ártérre folyó csapadékvizek a társulatnak rendkivül sok kárt okoztak; minthogy a nyirségi birtokosok az 1874. XI. t.-c. ama szavaiba kapaszkodva, hogy a vizek természetes lefolyását akadályozni nem szabad, a társulat árterét évenként elöntötték, minden év tavaszán viz alá borítván 20-25, sőt nedves években 35-40 ezer hold földet. Hogy a társulat magát eme károktól megszabadíthassa, a 80-as évek elején az ártér szélén a magas part mentében egy 44 km. hosszu leveztő csatornát ásatott, melynek jobboldali töltése egyuttal védelmül szolgál azon esetben, midőn a Tisza magas vizállása visszatorlasztja a csatornában a viz szinét, miért is eme töltés tetejét az eddigi legmagasabb árviz szine fölé egy m.-nyire emelték. Ahol a csatorna mélyebben fekvő terepen haladt át, ott a baloldalon szintén készítettek töltéseket. Ily módon a nyirségi vizek árviz idején is szabadon ömölhetnek a Tiszába. A csatornát, mely az oldaltöltésekkel és a másfélszázezer forintnál jóval többre rugó kisajátítási és kártalanítási összeg beszámításával egy millió forinton felül került, Lónyay Menyhért tiszteletére Lónyay-csatornának nevezték el. Minthogy a kétoldali töltés, mig meg nem ülepedett volt, árviz alkalmával több helyen elszakadt, ezeknek, különösen a jobboldalinak megerősítése csakhamar szükségessé vált; a 88. évi árviz után pedig kellő felmagasítása is. Most ez a tiszai töltéssel egyenlő erősségü, 4 m. széles tetővel, vizfelől hármas, belül kettős lejtővel és patkagáttal. A baloldali töltések 3 m. tetőszélességüek maradtak.

A társulati ártér saját belvizeinek levezetéséról is kitünően van gondoskodva. Az ártér közepén vonul végig a fő-gyüjtőcsatorna, melybe 22, összesen 190 km. hosszu mellékcsatorna torkollik s mely az ártér alsó végén Bercelnél egy 4,74 m. széles átfolyási szelvénnyel biró, 2,2 m. vastag faragott kövekből betonalapra épült, kétnyilásu zsilipen át vezeti a vizet a Tiszába. Árviz alkalmával pedig egy 50 lóerejü gőzgép két 47 cm. átmérőjü központfutó szivattyu segélyével, melyek együttes munkaképessége másodpercenként 1 m³. emeli át a töltésen a vizet. A különálló bercel-gávai öblözet belvizeinek levezetésére egy 12 km. hosszu csatorna szolgál, melynek torkolatánál egy 42 m. hosszu 130 cm. átmérőjü vas-csőzsilip van a töltés alá fektetve. A tárulatnak a Tisza mellett 72,6 km. hosszu töltése van; a szabályozási művekbe eddig (1892) befektetett tőke 4850000 frtot tesz ki; a társulat összes adóssága pedig 3867000 frtot.

Forrás: Pallas Nagylexikon