Felső-torontáli ármentesítő-társulat

Magyarországban talán legrégibb, bár nem mostani szervezetében; mert 1848 előtt a vármegye képviselte a társulatot s építkezéseit közmunkaerővel hajtotta végre. A Maros és Tisza összeszögellésénél Temes és Torontál vmegyékre terjed ki 307200 k. hold ősi ártérrel, melyhez ujabban a műszaki ártérfejlesztés alapján 254400 csatoltatott; a Maros mentén 97, a Tisza mellett 82 km. hosszu töltésvonallal. Előbbinek tetőszélessége 3/4 részben öt, 1/4 részben 6 méter, utóbbié mindenütt 6 m.; másfél méternyire az eddig előfordult legnagyobb árviz szine fölött, a viz felől hármas, belül kettős oldalrézsüvel. A töltések- és zsilipekbe 1892 végéig 8157000 frtot épített be; az 1826-45 évek közt közmunkaerővel teljesített munkálatok értékének beszámításával; mely összegnek jóval többet, mint felét a két utolsó évtizedben föllépett magas árvizek következtében szükségessé vált és még most is folyamatban levő gyakori töltésmagasítás- és erősítésre költötte. A teljes befejezéshez még mintegy fél millió forint szükséges. Adóssága 4110000 frt, mely azonban a munkálatok befejezéséhez szükséges összeggel még szaporodni fog. A tiszai vonalon betonra alapozott és vaskapukkal ellátott hat téglazsilip áll (a vedresházi és tisza-sz.-miklósi betömetett) 2-8 m. közt váltakozó nyilással. (Részletes leirásukat V. ö. Gonda Béla: A torontálmegyei tiszai zsilipek c. művében). A Marosnál egy téglazsilip van 1 m. nyilással és két 1,3 m. széles fazsilip. Egyébként a társulat, mint ilyen, belvizlevezetéssel nem foglalkozik, hanem erre a célra az érdekeltek külön kisebb társulatokba csoportosultak. Ezek között legjelentékenyebb az Arankavidéki belvizlevezető társulat L. Aranka.

Forrás: Pallas Nagylexikon