Felsőbánya

rend. tanácsu város (sz. kir. város cimével) Szatmár vmegyében, (1891) 979 házzal és 4816 lakossal (közte 4412 magyar és 379 oláh). Egyike hazánk jelentékenyebb bányavároainak; van kincstári bányaműve, mely évenkint mintegy 300000 q. zuzóércet dolgoz fel s abból (1891) 58,4 kg. aranyat, 1483,96 kg. ezüstöt, 1845 kg. rezet és 602857 kg. ólmot termelt, összesen 294260 frt értékben; a munkások száma 625. Ezenkivül van itt 70 magánbánya, mely leginkább ezüstöt, aranyat és ólmot termel s 480 munkást foglalkoztat. F.-en székel a m. kir. bánya- és kohóhivatal, bányászati iskola, van továbbá takarékpénztár, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Bérces, erdős határa 7164 ha. F. hajdan Középhegynek (Mons medius) neveztetett. II. Lajos király 1523. a várost a királyi bér- és egyéb dijak fizetése alól felmentette s e privilégiumát I. Lipót király 1689. megerősítette.1579. a szepesi kamara megengedte F. lakosainak, hogy Szt. János pataka mellett falut alapíthassanak, mely azután Kis-Bányának neveztetett; ennek birtokában a várost Báthory Gűábor fejedelem 1612, és I. Lipót 1689. megerősítette. Báthory István 1585. vámszabadságiot engedélyezett a városnak, melyet Rudolf (1624) és I. Lipót megerősített. 1689. a város a Nagy- v. Királyi bánya nevü hegyben levő bányáit azon kikötés mellett engedte át a fiskusnak, hogy a jövőben minden adótól mentve legyen. V. ö. Wenzel Gusztáv, Magyarország bányászatának kritikai története, Budapest 1880; Décsényi, F. B. regi pecsétje. (Turul 1889.)

Forrás: Pallas Nagylexikon