Felsőház

az országgyülésnek egyik önálló eleme, mely a polgárok szabad választására támaszkodó alsóházzal együtt a törvényhozás munkájánál közreműködni hivatott. Körülbelül hasonló intézményekkel már az ókorban találkozunk, a görögök gerusziájában és a rómaiak szenátusában. Századunkban pedig a két kamara-rendszer diadalra jutásával a F. intézménye bár igen különböző elnevezésekkel (szenátus, urakháza, első kamara, lordok háza, főrendiház stb.) az alkotmányos államokban mindenfelé életbe lép, ugyhogy jelenleg csak nehény kisebb állam (Görögország, Szerbia, Montenegro) nélkülözi. Az elmélet tanítása szerint azonban a F. nem lehet az alsóház puszta ismétlése, hanem külön politikai elveket és célokat kell szolgálnia. Igy, mint már Montesquieu is jelzi, rendeltetése, hogy magába fogadja a nemzet kitünőségeit, kiket érdemek, képességek, társadalmi kiválóság jogosít és a közérdek is azt kivánja, hogy a törvényalkotás nagy munkájában tanácsukkal részt vegyenek.A parlament csak igy lehet a nemzetnek valóban hüséges képe. Továbbá a természeténél fogva mozgalmasabb és talán tul gyors változtatásokra hajló alsóházzal szemben képviselje az állandóságot és mérsékletet a törvényhozásban; valamint két nagy hatalom, államfő és nép között állván, azoknak surlódásait kisebbítse; legyen korrektivuma a parlamentáris életből származható némely visszásságnak, mint amilyen a pártzsarnokság és hatalmaskodás; oltalmazza azokat a közérdekeket, melyek az alsóházban annak a mai rend szerint történő összeállításával, esetleg megfelelő képvisletere nem találtak. A F. Angliában és Magyarországon hosszu történeti fejlődés eredménye; mig az alkotmányosságra ujabban áttért államok inkább a két kamara-rendszer tanainak hatása alatt fogadták el és több-kevesebb tekintettel az állam multjára, igen különbözően szervezték. De e különböző szervezeteket vizsgálva, mindenütt megtalálhatjuk a törekvést a F. állandóságára és hogy a nemzet elite elemeit foglalja magában. Általánosan szólva, a tényleges szervezetek az előkelő származás, nagyobb vagyon, magas hivatal, egyéni érdem és magasabb kor alapján lesznek összeállítva az öröklés, kinevezés és választás tényei által; ugy azonban, hogy az alapok és módok egymással többféle kombinációba jutnak. Hogy csak a főbb államokból vegyünk példákat, Angliában a lordok házának zömét az egyházi főhivatalok viselői és örökösödés cimén a főnemesség, az ősi vagyon a nagy ingatlanok birtokosai képezik, akiknek számát a királyi kinevezés szaporíthatja. Kiegészítésül pedig az ir és skót lordok választása szolgál. A magyar főrendiház az országos főméltóságok, egyházi és világi főhivatalok viselőiből és főnemesség tagjaiból alakul, de ez utóbbiak jogukat csak akkor gyakorolják, ha a magas cenzusnak megfelelni képesek. Kiegészíti a királyi kinevezés, számra korlátozva, sőt e ház első alakulásakor a választás is (l. Főrendiház). Már sokban eltérő az olasz szenátus szervezete. Kebelében örökös tagok, a királyi hercegeken kivül, nincsenek. Az egészet királyi kinevezés a számra nézve korlátlanul állítja össze, és pedig az alkotmány által meghatározott qualifikációval birók közül. Kinevezhetők a főpapok, főhivatalnokok, főbiróságok fejei, a hadsereg és hadi tengerészet főtisztjei, képviselők, az államtanács, az akadémia és a felsőbb közoktatási tanács tagjai; továbbá a 3000 lira évi adót fizetők és akik a haza körül különös érdemeket szereztek. Az osztrák urakháza háromféle elemből alakul. Tagjai: 1. születés alapján az uralkodó család nagykoru férfitagjai és azon főnemesi és nagybirtoku családok fejei, nagykoruságuk után, amelyek az uralkodótól örökös tagsági jogot nyertek; 2. hivatalukból folyólag az érsekek és a hercegi ranggal biró püspökök; végre 3. kiket a Felség tagokul élethossziglan kinevez. E kinevezés korlátozva nincsen (számra sem); az alkotmány csak általában mondja, hogy azokra vonatkozzék, akik az állam, az egyház, a tudomány és művészetek körül érdemeket szereztek. A belga szenátust egészen a választás alkotja. Választó minden polgár, aki képviselőválasztásra jogosult, de csak az választható, aki legalább 40 éves és 1000 frt egyenes adót fizet. Választásuk 8 évre történik, mig a képviselőké csak 4 évre. A francia szenátus szintén választatik, a megyék által. A passziv választási jogot a 40-ik életvben megállapított magasabb koron kivül alig korlátozza valami (bizonyos inkompatibilitási esetek vannak); de már a cselekvő választói jogot az alkotmány csak a község delegáltjainak, az illető megye parlamenti képviselőinek, valamint a megyei és kerületi tanácsosoknak adja meg. A választás 9 évre történik, mig a képviselőket illetőleg 4 évre. A F. tagjai monarkiákban dijat csak ritkábban élveznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon