Felsőtiszai nyelvjárás

az északkeleti magyar nyelvjárás-területnek (l.o.) az a nyelvjárása, mely Hajdu-, Szabolcs-, Bereg-, Szatmármegyékben s Bihar nagy részében divik. Ez a nyelvjárás nem különbözteti meg a zárt ë hangot a nyilt e-től; a régi zárt é hangot í-re változtatta, p. kík, egísz, ídes; az ugyanazon szótaghoz tartozó r, l, j előtt megnyujtja a rövid mássalhangzót: kárd, érdő, álma, ájtó, kórpa, kőrte; végre az ő, é, ó hangokból e nyelvjárásnak nagy része kettős hangokat fejlesztett, p. Debrecenben ilyenformán beszélnek: bíraó, jegyzeő, keéz. V. ö. Balassa J.: Magyar nyelvjárások. Arany J. Az é-t í-re váltó tájszólásról (Hátrahagyott prózai irataiban).

Forrás: Pallas Nagylexikon