Félszeguszók
(állat, Pleuronectidae) a lágyparáshalak rendjének egyik
családja. Magos, összenyomott, egyik oldalával aláfelé, másik oldalával felfelé
tekintő testtel; ugy hogy tulajdonképpeni hát- és hasoldala a jobb- és
baloldalt teszi. A fej és testnek egyrésze részaránytalan. A test felső része
szines, alsó része ellenben szintelen. A szemek a fej felső részén feküsznek, a
jobboldali szem a baloldalra huzódott. A hátuszók igen hosszuak. A kibuvó
fiatalok még egészen részarányosak s az egyik szem lassanként vándorol át a
test másik oldalára, a szemeket viselő oldal izmai erősebben fejlődnek ki, s a
koponyacsontok részaránytalanná lesznek. Jellemző tulajdonsága az ide tartozó
halaknak, hogy testük felületének szinével a csalódásig utánozhatják a
környezet szinét; valamennyien husevők; ívás idején a nagyobb mélységekből
csapatosan vándorolnak a sekélyebb vizekbe s a nyarat is itt töltik. A halászat
tekintetében igen fontosak. Ez idő szerint mintegy 34 nembe tartozó csaknem 200
faj ismeretes. A legnagyobb a Hippoglossus vulgaris Elem. az északi
Atlanti-oceánban, mely 1-3 m. hosszura nő. Ezzel vetekedik a Földközi-tengertől
a 70° északi szél. tenyésző Rhombus maximus Cav., amely 30-200 cm. hosszura is
megnő. A közönségesebb és gyakoribb fajok a Pleuronectes L. genusba tartoznak;
ilyenek p. a P. platessa L., mely 30-90 cm. hosszu s az Északi- és
Keleti-tengerben honos. A Solea Günth. genusnak S. vulgaris Onensel faja
(Pleuronectes solea L.), a Földközi-tengertől a 62-ik északi szél. fokig él,
sőt még a folyók torkolatánál - a tengerbe való szakadásuknál - is található.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|