Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
felszólító ... imperative
felszólító ... imperative ...

Magyar Magyar Német Német
Felszólító ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Felszólító mód

(latin műszóval imperativus) a nyelvtanban az igének az a módalakja, mely a fölszólítást fejezi ki. p. várj! indulj! gyere! stb. (a magyar F. alakjairól l. Igeragozás). A fölszólításnak különféle nemei vannak: Kérésnek (v. könyörgésnek, imádságnak) nevezzük az olyan fölszólítást, mely valakinek a szivességéhez fordul, p. Imhol kezem, fogadd jegyül, békében és hadban frigyül! (Arany). Isten áldd meg a magyart! (Kölcsey). Parancsnak nevezzük a szigoru fölszólítást, amilyent a fölebbvaló intéz az alattvalóhoz, az ur a szolgához, az erősebb a gyöngéhez, p. Minden tömlő üres legyen! (Arany). Szuronyt szegezz és előre! (Gyulai). Tiszteljed atyádat és anyádat! Földig boruljon térdetek, ti vétkes pártütők! (Gar.) Intésnek mondjuk a fölszólítást, ha valakit figyelmeztetünk valami szükséges vagy hasznos dolog megtételére, p. Ki lepét fog, lopva járjon! Te római jobban vigyázz! (Arany). Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar! (Vörösmarty). Megengedés az olyan fölszólítás, mellyel beleegyezünk, hogy megtörténhetik, a mi más valakinek kivánatos, p. nem bánom, menj el! Birjad békességben birtokod, ha rád száll! (Arany, Toldi. XII.). Engedelemkérés viszont az olyan fölszólítás, mellyel másnak a mi kivánatunkba való beleegyezését kérjük; p. Nyilj ki rózsaszál, szíjak csókot ajkaidról, részegüljek illatodtól! (Vörösmarty). Hol vagytok ti régi játszótársak? közületek csak egyet is lássak! (Petőfi). Ilyen kérések elé rendesen a hadd igét tesszük: hadd szíjak, hadd lássak csak egyet is (azaz hagyd, hagyjad, engedd, hogy lássak). A fölszólító mondatnak elején, közepén vagy végén többnyire megszólításképen az illető személy neve áll; p. Áldott magánosság, jövel! (Csokonai). Ne menj, rózsám, a tarlóra! (népdal). Teljél, teljél, kis kosárka! (Tompa).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is