Feltámadási szertartások

a latin egyházban: Husvét előestéjén, azaz nagyszombaton délután a pap fehérbe öltözve, a szt. nők példája szerint, illatszerekkel járul az ur sirjához és ott az Oltári szentséget tömjénnel megfüstöli és a feltámadásra vonatkozó szentirási mondatokat az énekkarral felváltva elénekli, azután anyanyelven: «Feltámadt Krisztus e napon» c. éneket kezdi, melyet a nép folytatván, a nagy örömnek jelzéseül, a néppel együtt a templomból kilép. Erre meghatározott utirányban körmenet tartatik. E körmenetnél a feltámadott üdvözítő szobra és a husvéti gyertya vitetnek, mint a feltámadt Jézus jelvényei. A szentséget szövétnekek környezik. A harangok hangzanak és a nép az Alleluját énekli. A körmenet, miután a szentséggel többször (rendesen 4.) áldás adatik, a templomba visszatér, ahol a b. szüz Mária tiszteletére mondott karvers és a Te Deum elmondása után, a szentséggel adott utolsó áldással véget ér. Ezen körmenet Rómában és általában a keleten ismeretlen. Az északi részekben a XII. sz.-ban akadunk eredetének nyomaira. A görög egyházban: Nagyszombatról husvét vasárnapra virradó éjszakának felén a pap teljes templomi diszbe öltözve, az éjféli istentisztelet végén, miután a szent sirt megfüstölte, vállaira veszi a sirban fekvő Jézust ábrázoló képet az u.n. plascsenicát (mnagyarul gyolcslepel) és azt az ikonosztász (l.o.) északi ajtaján az oltárba viszi. E tény jelenti Jézus feltámadását. Elhelyezvén a gyolcsleplet az oltáron, megkezdi azon éneket, melyben mondatik, hogy az ur feltámadását az angyalok a mennyben és az emberek a földön közösen éneklik és mennek a feltámadási körmenetet tartani, mely gyertyafény és világítás mellett megy végbe. A körmenet végével a templom nyugati bezárt ajtaja előtt megáll a pap és a hivek, és ott kint kezdődik a husvéti utrenye. A pap áldást mond és azután énekli a husvéti tropárt: Krisztus feltámadt halottaiból stb., melyet a hivek is énekelnek; azután a pap a kereszttel megnyitja a templom ajtajait és bemennek a templomba. Ezután következik a nagy ektenia (l.o.) és a husvéti kánon, ennek végeztével a pászkai sztichirák; ezalatt a pap a keresztet a hiveknek csókra nyujtja, mondván mindenkinek, hogy Krisztus feltámadt, mire azok felelik: Valóban feltámadt. V. ö. Némethy és Melles szertartástanait.

Forrás: Pallas Nagylexikon