Feltétel

(condicio) az, aminek feltevése mellett más valamit gondolhatunk, v. más valami meg fog történni. Amaz logikai és itéletet tesz fel; emez reális és eseményt tesz fel. Mindkét esetben érvényes a törvény: Posita condicione ponitur condicionatum, et sublata condicione tollitur condicionatum (a F.-lel a feltételezett is tételezve van és a F. megszüntetésével a feltételezett is meg van szüntetve). Logikai tekintetben a F. alap (ratio), a feltételezettnek következmény (consequens) a neve. P. Ha a világot igazságos istentől kormányozottnak tartom, akkor tulvilágban is kell hinnem; itt az első az alap, melyből a tulvilágba vetett hitem mint feltételezett a következmény. Reális tekintetben a F.: ok (causa), a feltételezett okozat (effectus). P. Ha a nap süt, meleg van. Itt a nap az ok, a melegség az okozata. Logikai F. tehát az olyan, melynél fogva valamely gondolat igaz v. hamis; reális F. pedig az a mulhatatlan feltevés (condicio sine qua non), melynél fogva más valami létezik. Minthogy valami csak akkor F., ha van valami, ami tőle feltételeztetik, azért F. (condicio) és feltételezett (condicionatum) kölcsönfogalmak (correlata). De azért a tétel, hogy a F.-lel megszüntetjük a feltételezettet is, csak azon esetben fordítható meg, ha valamely gondolat v. dolog csak egy F.-től van feltételezve; de ha több F.-től függ, a megfordítás mindenesetre hamis. Szólhatni fő- és mellékes F.-ről, épp ugy igenlő és tagadó F.-ről.

F. a jogban oly bizonytalan, jövendőbeli, és nem már a jogügylet természetéhez tartozó esemény, a melytől a jogügyletnek létezése v. annak tartalma egészben v. részben függővé tétetik. A F., melytől a jogügylet kezdete függ, felfüggesztő F. (c. suspensiva); a F., melytől a jogügylet megszünése függ, feloldó F. (c. resolutiva). A F., mely abban áll, hogy valami történjék, állítólagos F. (c. positiva), ennek ellenkezője a nemleges F. (c. negativa). A jogosítottnak önkényétől függő F. (c. potestativa), a véletlen eseményben álló F. (c. causalis), részben ilyen, részben olyan F. vegyes F. (c. mixta). Ismerünk továbbá lehetséges és lehetetlen F.-eket (c. possibilis és impossibilis). A lehetetlenség lehet természeti v. jogi (c. turpis) C. pendet azt jelenti, hogy a feltétel bekövetkezése még bizonytalan, függőben van: ha a feltétel teljesült, akkor C. existit, ellenben C. deficit, ha bizonyos, hogy beállani nem fog. A felfüggesztő F. alatt kötött jogügylet pendente condicione még nem érvényes. S érvényessé csak a feltétel bekövetkeztével existence c.-es lesz. A feloldó F. alatt kötött jogügyleteknél épen az ellenkezője áll. Mindkét esetben a F. visszaható erővel bir. C. existens retrotrahitur ad initium negotii. A római jog nyomán általános szabály, hogy a lehetetlen és u.n. ocsmány (turpis) F.-ek mellett létrejött jogügylet semmis; semmivé teszik a jogügyletet azok a F.-ek is, melyek annak lényegével összeférhetetlenek. Végrendelkezésnél ellenben a lehetetlen F. nem létezőnek tekintetik (pro non adjecta habetur).

F. (latin propositio), az epopoiiák szerkezetében hagyományos sajátság, abban áll, hogy a költő mindjárt műve bevezetésében - a segélykérés előtt v. után - röviden kijelenti tárgyát, melyről énekelni fog. (P. Vergiliusnál Arma, circumque cano..., Zrinyinél: Fegyvert s vitézt énekelek...). Helyesebben tétel. A szónoki beszéd elején is szerepel, mint a tárgy rövid, világos és szabatos foglalata; a tételt követi a felosztás (l.o.), s a kettő együtt teszi az előterjesztést (expositio), a beszéd bevezetésének egyik részét, mely már a tárgyalásra vezet át.

Forrás: Pallas Nagylexikon