(latin műszóval condicionalis, az óhajtó mód szerepében
pedig optativus) a nyelvtanban az igének az a módalakja, mely föltétes állítást
v. föltétes kivánást fejez ki, p. jönne (l. Igeragozás). A jelentő mondat maga
is kétféle lehet: v. egyszerüen kijelentünk, föltétlenül igaznak és
megtörténőnek állítunk valamit, vagy pedig csak föltételesen állítjuk, azaz
ugy, hogy igazsága egy vagy több megmondott vagy hozzágondolt föltételtől függ.
P. föltétlen jelentés ez: Sirva futnak a fiucskák pitvarból a palotába (valóban
futnak). Föltételes jelentések ezek: Futna széllyel a leányhad (nem futnak
valóban). (Ha élnének), tán ekkorák lehetnének. Mi csak elmennénk éd"s apánkhoz
(Gyulai). Enné már a farkast, farkas is fölébred (Gyulai). Az igének is más-más
alakja van ebben a két esetben: az egyszerü kijelentésben a jelentő módot
használjuk, a föltételes állításban pedig a föltételes módot. A föltételes
jelentő mondathoz sokszor hozzá van gondolva az is, hogy az alany kivánja a
cselekvést, igy az imént idézett példákban a leányhad szeretne szétfutni, a
fiuk óhajtanak elmenni, a róka kivánja enni a farkast. Ilyenkor néha az
egyszerü ige helyett ható igét használunk, p. a helyett, hogy ennék mindegyik,
azt is mondjuk, hogy «eEhetnék mindegyik, kiváltkép a farkas». (Gyulai).
Mulathatnám, táncolhatnám, az ebédet ide hagynám. (Gyulai). Nem játszhatnék,
midőn haragszik a magyar. (Arany, Toldi e.) Néha föltétes módot használunk
kétkedő, bizonytalan állításban, szerény, félénk nyilatkozatban is anélkül,
hogy valami föltételt gondolnánk hozzá, p. kérnék egy tollat; szolgálatot
keresnék. Továbbá szerény, tétovázó kérdésben, p. Melyik volna kegyelmetek
között szószóló? Nemde a Toldi Lőrinc fia volnál! (Arany, Toldi XII.) Az
óhajtást, vagyis a föltétes kivánatot épp ugy fejezzük ki, mint a föltétes
jelentést, mert külön óhajtó módunk nincsen. Csakhogy az óhajtó mondatokban a
föltétes módu ige mellett rendesen még egy.egy óhajtást kifejező indulatszó
vagy határozó áll, p. Oh, bár födözné még sötét a hajnal csillag üstökét! oh a
nap is bár még soká emelné fényes homlokát! (Arany). Bár maradtam volna benne
végig! (Petőfi). Volna bár e pohár borban halálom! (Petőfi). Elvennélek én, csak
adnának! (Petőfi) Röpülsz, égi vándor, föld s viz felett; vajha szállni tudnék
én is veled! (Kölcsey).
Forrás: Pallas Nagylexikon