Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Feltételes ... ----

Magyar Magyar Német Német
Feltételes ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Feltételes mód

(latin műszóval condicionalis, az óhajtó mód szerepében pedig optativus) a nyelvtanban az igének az a módalakja, mely föltétes állítást v. föltétes kivánást fejez ki, p. jönne (l. Igeragozás). A jelentő mondat maga is kétféle lehet: v. egyszerüen kijelentünk, föltétlenül igaznak és megtörténőnek állítunk valamit, vagy pedig csak föltételesen állítjuk, azaz ugy, hogy igazsága egy vagy több megmondott vagy hozzágondolt föltételtől függ. P. föltétlen jelentés ez: Sirva futnak a fiucskák pitvarból a palotába (valóban futnak). Föltételes jelentések ezek: Futna széllyel a leányhad (nem futnak valóban). (Ha élnének), tán ekkorák lehetnének. Mi csak elmennénk éd"s apánkhoz (Gyulai). Enné már a farkast, farkas is fölébred (Gyulai). Az igének is más-más alakja van ebben a két esetben: az egyszerü kijelentésben a jelentő módot használjuk, a föltételes állításban pedig a föltételes módot. A föltételes jelentő mondathoz sokszor hozzá van gondolva az is, hogy az alany kivánja a cselekvést, igy az imént idézett példákban a leányhad szeretne szétfutni, a fiuk óhajtanak elmenni, a róka kivánja enni a farkast. Ilyenkor néha az egyszerü ige helyett ható igét használunk, p. a helyett, hogy ennék mindegyik, azt is mondjuk, hogy «eEhetnék mindegyik, kiváltkép a farkas». (Gyulai). Mulathatnám, táncolhatnám, az ebédet ide hagynám. (Gyulai). Nem játszhatnék, midőn haragszik a magyar. (Arany, Toldi e.) Néha föltétes módot használunk kétkedő, bizonytalan állításban, szerény, félénk nyilatkozatban is anélkül, hogy valami föltételt gondolnánk hozzá, p. kérnék egy tollat; szolgálatot keresnék. Továbbá szerény, tétovázó kérdésben, p. Melyik volna kegyelmetek között szószóló? Nemde a Toldi Lőrinc fia volnál! (Arany, Toldi XII.) Az óhajtást, vagyis a föltétes kivánatot épp ugy fejezzük ki, mint a föltétes jelentést, mert külön óhajtó módunk nincsen. Csakhogy az óhajtó mondatokban a föltétes módu ige mellett rendesen még egy.egy óhajtást kifejező indulatszó vagy határozó áll, p. Oh, bár födözné még sötét a hajnal csillag üstökét! oh a nap is bár még soká emelné fényes homlokát! (Arany). Bár maradtam volna benne végig! (Petőfi). Volna bár e pohár borban halálom! (Petőfi). Elvennélek én, csak adnának! (Petőfi) Röpülsz, égi vándor, föld s viz felett; vajha szállni tudnék én is veled! (Kölcsey).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is