Felütés
(ném. Auftact). Olyan kezdése valamely zenemű ritmusának,
mely nem a rendes első méreti sullyal kezdődik, hanem a kijelölt taktusnem
bizonyos értékét könnyü felütéssel előlegezi, vagyis olyan kezdés, melynek első
mérete értékileg hiányos. Minden nemzet használja zenéjében, - kiváltképen a
német - kivévén a magyart, melynek zenéje egyik fősajátságai közé tartozik,
hogy a F.-t nem ismeri, ellenkezvén az nyelvi hangsúlyával, mely mindig a kezdő
szó első tagjára esik. A magyar szózenének ehez szorosan kell ragaszkodni.
Kevésbé az instrumentális magyar zenének, mely e tekintetben - kivált a régi
stilusu hallgató nóták, verbunkosok, palotások stb. műformákkal szemben - nem
egyszer használ oly bekezdéseket, hol az első taktus értéke hiányos, s ép ugy
csak az utolsó méretben találja kiegyenlítését, mint a kozmopolitikus zenében.
A felütés leggyakrabban fordul elő a különféle tánczenéknél, kiváltképen pedig
keringők, mazurkák, polkák s francia négyeseknél.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|