Felvetés

A szövőiparban a láncfonalaknak egyenlő hosszra való lemérése és párhuzamos sorrendbe való elhelyezése.

A F.-t kézi eszközzel vagy gépekkel végzik. Bármely módon végezzék, a fonalak előbb hengeres csévére csőrlendők, hogy a F. akadálytalanul eszközölhető legyen. A hengeres csévék keretes állványba helyeztetnek, még pedig a kézi felvetésnél egyszerü keretbe, amelybe legfeljebb 40-50 cséve fér el, mig a gépies felvetésnél ékalaku keretbe, melyen 400-500 cséve fér el. A kézi felvető lényege az állandó motolla , melyet közvetlenül vagy közvetve forgatnak. A felvetendő fonalak helyzetének biztosítására az keretről jövő fonalakat bordába vagy felvető lapocskába füzik. Ezen lapocska zsineggel a motolla tengelyéhez olyképen van kötve, hogy a zsinór felcsavarodása folytán felemelkedik és lecsuszik, minek folytán a fonalak csavarmenetü elrendezést nyernek. A csavarmenetek száma a felvetendő hossztól függ, A motolla ellenkező irányu forgása folytán a felvető lapocska felfelé irányítja a fonalakat. Felérve a fonalak két hengerszeg körül csépbe szedetnek és egy harmadik szeg körül haladási irányukat megváltoztatják. A felvetett fonalak fogas segélyével a lánchengerre hengerlendők.

A gépies felvetésnél jelenleg legszokásosabb a mellékelt képen látható elrendezés. Az ékalaku tartón elhelyezett 400-500 csévéről jövő fonal az irányító pályákon, a k₁ bordán áthaladva a G hengerre jő. A G hengert Do dobok forgatják, melyeknek forgásszámával arányos a felhengerelt hossz, miért is a forgásszámot mutató számlappal a felhengerelt hosszt jelzik. A k₁ jelző készülék lényege a következő: a fonalak rostélyszerü lap felett haladnak, minden fonalra drót patkót akasztanak és ezt egy rostélyüregbe helyezik. Ha egy fonal elszakad, a drótpatkó leesik, és az alatta levő tölcsérszerü lappal felfogva egy forgásban levő hengerpárhoz vezettetik. A hengerpárt a drótpatkó szétnyomja s mert az egyik henger elmozdulásával egy tengelykötés kioldódik, a gép minden fonalszakadásnál önmüködően megáll. A felvető gépen nyert fonal még nem helyezhető a szövőszékre, mert a hengeren levő fonalak száma csekély és a fonalak nem elegendően ellenállók. A fonalszám növelésére több hengeren levő fonalat egyesítenek egy lánchengeren, és egyidejüleg ellenálló képességük növelésére állati enyvvel vagy főtt keményítővel vonják be.A gyapjufonalakat állatenyvvel telítik és légárammal szárítják. A felvető gépen nyert hengerekről (aa) a fonalak telítőgépen áthaladnak és az szivóval előállított légárammal száríttatnak.

A szárított fonalak részben összeragadnak s ezért rudakon átvezetve elkülöníttetnek. Ezután fogason átvezetve k lánchengerre hengereltetnek fel.

Pamut-, len- és juta-fonalakat főtt keményítővel szokás telíteni s ezt irizelésnek mondják. Az irizelt fonalak közvetlenül száríttatnak vagyis gőzzel fütött rézdobbal hozatnak érintkezésbe. Finom pamut- és lenfonalakat az irizelés után, de a szárítás előtt kefélni szokták, hogy a bolyhok lesimuljanak. A simító kefék változó vagy forgó mozgást végeznek. Ez utóbbi elrendezés a t kettős irizelő gépen látható. E gép jobb oldalán a fonalak közvetlen szárítása, baloldalán légárammal való szárítása van bemutatva. Az irizelt és szárított fonalat a gép közepén levő s lánchengerre hengerlik fel.

Nyers lenfonalakat irizelés nélkül szövik, a F.-hez azért egyszerübb gépet használhatnak. Ilyen a felvető is, amely ép oly alaku csévetartóval bir, mint a mellékelt képen jelzett, csakhogy a csévékről haladó fonalak, miután a bordán átmentek, motollára hengereltetnek fel. A F.-nél a fonalakat a szövéshez megkivánt tömöttségben helyezik el s igy az egyszerre felvetett 200-300 fonal a motolla csekély részét foglalja el.

Forrás: Pallas Nagylexikon