felvilágosodás

A polgári forradalmat előkészítő szellemi mozgalom, mely a XVII. sz.-i Angliából és Hollandiából indult el, csúcspontját a XVIII. sz.-i Franciaországbari érte el, s a közép- és kelet-európai országokban a XIX. sz. első felében is érvényesült. A felvilágosodással a polgárság teljesen ledobta magáról a vallási ideológia köntösét és a feudalizmus elleni harcát leplezetlenül pol. színtérre helyezte. Mivel a felvilágosultak a polgári haladás igényeit szögezték szembe az egész társ. gondolkodással, és burkoltan v. nyíltan materialista kritikában részesítették az államelméletet és a jogi felépítményt. a tudományokat és a vallást, az irodalmat és a művészeteket. Ezt az ésszerűséget középpontba állító gondolkodásmódot nevezzük racionalizmusnak. A felvilágosodás szerint az ember jó v. a törvények és a nevelés által javítható, s ezért a vallás közbeiktatása nélkül is élhet erkölcsösen; boldogságát a földön keresi és találja meg, boldogságához a másoké is hozzá tartozik, s önző érdekek szolgálata nem valósíthatja meg. A felvilágosodás a jövöt illetően optimista volt, mert felfogása szerint az emberi ész a társadalom visszás rendjét is megváltoztathatja. Erre irányulnak legfontosabb eszméi: a társ. szerződés, az egyenlőség, a vallási türelem, a szabadság és a tulajdon sérthetetlensége. Ezeknek az eszméknek zászlóvivője mindenekelőtt a polgárság volt, amely valamennyi elnyomott társ. réteg szószólójának tekintette magát. A francia polgári forradalom után világossá vált, hogy a polgárság állama az osztályuralom újabb formája.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• Franciaország
• ideológia
• feudalizmus
• materializmus
• filozófia
• gondolkodás
• kritika
• vallás
• tudomány
• művészet
• racionalizmus
• ember
• érdek
• társadalom
• szabadság
• tulajdon
• francia polgári forradalom
• állam