Felvilágosodás

a műveltségnek az az állapota, melyben az ítéletek világossága és a meggyőződések elfogulatlansága megóv a babonától és fölszabadít az előítéletek alól. A törekvés a felvilágosodás előmozdítására felvilágosítás. E célra legalkalmasabb a tudomány, mint amely első sorban arra van hivatva, zavaros képzetek és megokolatlan nézetek helyébe szemléletre és tudásra alapított itéleteket tenni; a tudományok közt pedig a felvilágosítást leginkább a filozófia szolgálja azzal, hogy az ingadozó v. szük körben érvényes nézetek helyébe általános érvényü, bebizonyított igazságu fogalmakat tesz. A filozófiai F. nagy kulturai hatását Descartes indítja meg a XVII. század második harmadában, minden hagyományba kapott nézetet, mielőtt elfogadná, az ész itélőszéke elé vonván; az általa adott impulzus oly erős volt, hogy a XIX. század elejéig intézte az európai gondolkodás menetét. Főleg a XVIII. és a XIX. sz. első negyedét nevezzük a felvilágosodás századának, akkor a F. feladatában résztvettek Angolországban a deisták, Franciaországban az enciklopedisták, Németországban a racionalisták, de mint magukat nevezni szokták: populárfilozofusok. Bessenyei és társai: aufkläristáknak mondták magukat: végül ide tartoznak a «filozofusok», a trónon: II. József, Nagy Frigyes és II. Katalin. Midőn azt némelyek a fölvilágosítók közt, mint Nicolai, Holbach stb. végletbe csaptak és minden érzékfölöttit babonának, minden misztikusat csak csalásnak és papi fortélynak hireszteltek, a F. elvesztette hitelét és már Kant is fölszólalt tulzásai ellen. V. ö. Kant, Was ist Aufklärung? c. értekezése összes műveiben (Hartenstein 1867. kiad. 4 k.); Lecky, History of the rise and influence of the spirit of rationalism in Europe (1877. 2 köt.), magyarra Zsilinszky Mihály fordította. (Budapest, 1872.)

Forrás: Pallas Nagylexikon