Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fémfüstveré... ----

Magyar Magyar Német Német
Fémfüstveré... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fémfüstverés

v. fémverés alatt az aranynak, ezüstnek, tombaknak, ónnak s más nyujtható fémnek v. ötvénynek igen finom lapokká, fémfüstté való kiverését értjük. E mesterségre az arany kiváló nyujthatósága vezett, mely állítólag oly nagy, hogy 0,754 kg. sulyu aranyból az egész földet körülölelő drótot lehetne huzni, s egy arannyal lovas katonát bearanyozni! Az ó-korban a fémverést már az egyiptomiak gyakorolták, kiktől e mesterséget a rómaiak örökölték. Plinius (XXXIII. 19. 3) megemlíti, hogy egy uncia aranyból 750 db. négy ujj széles és hosszu lapokat tudnak verni. Egy vatikáni római relief az aranyverő ma is használatos munkáját tünteti föl. Ezt a mesterséget a XI. sz.-ban élt Theophilus Presbyter (I.k. 23. fej.) barát is jól ismerte. Ujabb időben leghiresebbek a francia és angol fémverők. Németországban ezt a mesterséget különösen Augsburgban üzték. Nürnbergben már 1705 előtt voltak aranyverők. Hiresek a fürthi fémverők is. 1838 óta több rendbeli kisérlet történt a fáradságos kézi munkának gépmunkával való helyettesítése dolgában, de jó eredményt eddig csak Brandeis J. fürthi gyáros fémverő gépe mutathatott fel. E téren a gépmunka a kézimunkát leszorítani még nem tudta.

A F. legelterjedtebb ágainak egyike az aranyverés. E célra az aranyverők vagy finom aranyat, vagy 1/80-rész ezüsttel vagy rézzel ötvözött aranyat dolgoznak föl. Ezt megolvasztják, ruddá öntik, üllőn 2-4 mm. vastag lappá kalapálják, végül tükörsima acélhengerek között papiros vastagságig (0,033 mm.) nyujtják ki. Az angol aranyverők az öntött rudat csakis hengerlik. A kihengerelt aranyszalagot körzővel 25 mm. széles és hosszu mezőkre osztják, majd ollóval szétvágják és hengerléskor szerzett merevségüket izzítással mulasztják el. Ezeket az aranylapokat (szám szerint 150-et) 75 cm. széles és hosszu pergament lapok közé teszik és a nyert nyalábot felül-alul 20-25 db. pergamentlappal takarják be. Igy kapják az u.n. sulyokformát (Quetschform, caucher), melyet márvány- vagy gránitüllőn 7-10 kg. nehéz és 100 mm. talpvastagságu kalapáccsal addig sulykolnak, mig az arany a pergament lapok nagyságát elérte. Ennek megtörténte után az aranylapokat fafogóval egyenkint kiszedik és bőrpárnára téve acélkéssel négy egyenlő részre vágják. Az igy nyert 4 X 150 = 600 darabot az ökör vakbeléből készített és finom ötlött gypsszel beporzott hártyák közé rakják, ezek a hártyák is négyzetes alakuak, azonban oldahosszuságuk 100 mm. Ezt az u.n. hártyaformát (Hautform, chaudret) 5,5 kg. nehéz kalapáccsal verik mindaddig, mig az aranylapok a hártyák nagyságáig nyultak, akkor szétveszik a hártyaformát és az aranylapokat bőrpárnán keresztalaku csöves vágóval négy részre vágják. A nyert 4 X 600 = 2400 aranylapból, 3 egyenkint 800 lapot tartalmazó nyalábot készítenek. Ez az u.n. vékonyító forma (Dünnschlagform)., melynek verőhártyái a legfinomabb bélből valók. Veréshez 4,5-5 kg. sulyu kalapácsokat használnak. Két órai verés után a lapok már annyira megvékonyodtak, hogy a napnak tartva a világsugarakat is áteresztik (1/5000 mm. vastagság). A szinaranyfüsön átszürődő fény zöld, az ezüst tartalmun violaszint játszik. Még két órai munka után az aranyfüst kész, a lapok vastagsága 1/7000-1/9000 mm. közt ingadozik. Ekkor szétbontják a formát, az aranyfüstöt bőrpárnára teszik és négyszögletes csövek élesre fent végével 50-87 mm. széles és hosszu, tehát 2500-7500 mm2 területü lapokra vágják. Ezeket a lapokat vörös okkerrel vagy bolussal bekent könyv lapjai közé teszik.Rendszerint 250 lapot helyeznek egy könyvbe, de vannak 50,. 25 és 21 lapot tartalmazó könyvek is.

A verés munkája abban áll, hogy a munkás egyik kezével a formát folyamatosan forgatja, a másik kezében tartott rövid nyelü kalapáccsal pedig egyenletes ütést mér rá. Egy nap 66-70000 ütést tesz és hetenkint legfeljebb 28 formát készít el. Azonban még a legügyesebb munkás keze alatt is elrongyolódik a lapok fele; ezeket a selejtes lapokat és az üllőnek a munkás felőli részén levő bőrlapra hulló aranypelyhet ujra beolvasztják vagy pedig mésszel elkeverve finom péppé eldörgölik. Ez az u.n. valódi aranybronz, festő arany vagy kagyló-arany. Hasonlóképpen készítik ezüstből az ezüst-füstöt, tombakból a fattyu aranyfüstöt és ónból a fattyu ezüst-füstöt, azonban ezeket az aranynál jóval vastagabbra verik. Leghasználatosabb a fattyu aranyfüst, melynek rézcink ötvénye annál több rezet tartalmaz. minél kisebb száma van az illető árunak. A 0 számut 88-90 % réz és 10-12 % cink, a 4. számut 72-74 % réz és 20-26 % cink ötvényéből gyártják. L. még Fémfüst és Fémverőhártya.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is