Ferenc de Salignac de Lamotte, cambray-i érsek, szül.
Perigordban, a Fenelon várban, 1651 aug. 6. grófi családból, megh. 1715 jan. 7.
Már kora fiatalságában bámulatos haladást tett a tudományokban, tanulmányozta a
klasszikus irókat, ami sokban hozzájárult irói talentumának fejlesztéséhez. 24
éves korában pappá lőn s hittérítő akart lenni, azonban Harlay, párisi érsek
lebeszélte ezen szándékáról s a protestantizmusból visszatért nők tanításával
bizta meg. Ezen állásában, 1687. irta első munkáját a leányok neveléséről (De
l"education des filles), egy évre rá pedig a lelkipásztorkodásról szólót (Traité
du ministere des Pasteurs). Ez utóbbival magára vonta XIV. Lajos figyelmét, aki
őt a nantesi ediktum visszavonása után a hugenották megtérítésére Saintongeba
és Poitouba küldötte. Visszatérvén Párisba, a király őt bizta meg unokájának, a
burgundi hercegnek nevelésével. A herceg éles eszü, de indulatos természetü
volt s hogy ezt legyőzze benne, erkölcsi meséket irt számára (Dialoges des
morts), fejedelmi kötelmeire pedig a Direction pour la conscience d"un roi
könyve által tanította. Öt évi odaadó működése után a király cambray-i érsekké
nevezte ki. Két évre rá irta F. az Explications des maximes des Saints c.
munkáját, amely által a quietizmus gyanujába jött s Bossuet-vel vallási vitába
keveredett.
Ennek folytán vesztette el királya kegyét, XII. Ince pápa
pedig könyvéből 23 tételt mint téveset elvetett, amelyeket ő azonban
nyilvánosan, a szószéken visszavont. 1699. irta: Les aventures de Telemaque c.
művét, amelyet, ugylátszik növendékének emlékül szánt. XIV. Lajos azonban e
műből uralkodási rendszerének elitéltetését vélte kiolvasni s azért F.-t
udavarából eltávolította és soha többé kegyeibe vissza nem vette. Ekkor
megyéjébe visszavonulva egészen hiveinek élt. Eközben elhalálozván a
trónörökös, növendékének volt a legtöbb igénye és kilátása a trónra, már ki is
dolgozták a jövő kormányzati rendszert, midőn a herceg 1712-ben váratlanul
sirba szállt. A sok bánat megtörte F. szivét. Halála előtt még a következő
műveket irta: Instruction pastorale, Demonstration de l"existence de Dieu, Sur
eloquence en general et sur celle de la chaire en opartie, Ouvres spirituelles.
F. összes műveit Bausset adta ki (Versaill. 1820-24). Ezen gyüjteményből
azonban hiányoznak a Lettre a Louis XIV. és Correspondence de Fenelon (Pár.
1828). A Dialogues des morts-t Jullien B. adta ki utoljára (Páris 1894).
Magyarul megjelent: Telemakus bujdosásának történetei, ford. Haller László
(Kassa 1755.) - Telemakusnak az Ulisses fiának bujdosásai. Ford. Zoltán József
(Kolozsvár 1783.) - Nagy emberek beszélgetései az Eliziom mezején. Ford. Czinke
Ferenc (Buda 1816.) - Nőnevelés. Fordította Szalai B. Barkóczy László (Pest
1842.) - V. ö. Bausset, Histoire de F. (Pár. 1808); 1856, 4. köt. és 1862;
Tabaraud, Supplément aux histoires de Bousset et de F. (Pár. 1822); Hunnius,
Leben Fénelons (Gotha 1873); Wunderlich, F., Erzbischof von Cambray (Hamb.
1873).
Forrás: Pallas Nagylexikon