Feniciai vallás
A feniciaiak vallási képzetei sok közös vonást mutatnak a
többi pogány sémi népek nézeteivel. Főistenségük volt Baal, amelynek neve
nőnemü alakban is előfordul: Baalat. Néha Baal samîn-nak (Az egek Baalja)
nevezik. Ez a napisten, amelynek tisztelete az izraelitáknál is elterjedt, ugy
hogy a próféták küzdelme kiválóan az ellen irányult. Tirusban Baalt Melkart (a
város királya) név alatt tisztelték. A napisten mellett állott a hold
istennője: Astarté (héb. Astáret, aram. Attar), amely a bástyák védőasszonya is
volt, amiért fején bástyaalaku koronával is szokták ábrázolni. Egy másik fő
istenség volt Esmun (innen az Esmun-ezer név), akit az egészség istenének
tekintették. A görög Artemissel azonosítják a régi irók Tanit istennőt. Ezen
istenekről különféle mitoszok maradtak reánk, amelyeket különösen a biblosz-i
Philo (K. u. 100 körül) egy munkájából ismerjük, amelyet ez egy ősrégi feniciai
irónak, Szanchunjathônnak tulajdonít. Ugyanebből a munkából ismerjük a
feniciaiak mitoszát a világ eredetéről. Nagy szerepet játszott a feniciaiaknál
és a velük közös vallással és nyelvvel biró karthágóiaknál a Moloch kultusza,
amely emberáldozatokkal járt (némely isteneiket kabírok-nak, «hatalmasoknak»
nevezték), valamint a tavasz istenének, Adonisz-nak (babil. eredetü neve:
Tammuz) a tisztelete. A feniciai istenek tisztelete mindenféle erkölcstelen
üzelmekkel volt összekötve. V. ö. Renan, Mission de Phénicie. Baethgen,
Beiträge zur semitischen Religionsgeschichte (1888).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|