Fénix

(gör. phoinix), az egyiptomiaknak sasalaku, bibor- és aranytollazatu, mesebeli szent madara, melyről az ó-korban több monda élt; a legismertebb ezek közt a következő: Minden 500-ik évében a F. elégette magát füszerekből készített fészkében, de hamvaiból megifjodva kelt ujból. ki. A hieroglifikus iratokban, ugy látszik, Benu volt a neve, s inkább gémhez (az Ardea Cinerea-hoz) hasonlított. Seyffarth szerint a F. mitosz szimboluma annak az időszaknak, amely alatt a Merkur a Nap előtt a tavaszi nap-éjegyenlőségbe megy át. A későbbi keresztény mondakörben a F. az örök megifjodás szimboluma, majd a bizanci birodalom jelvénye volt. Az alkémia nyelvében F. a bölcsek kövének egyik elnevezése volt. Nálunk Gyöngyösi István cimezte F.-nek munkáját (Poraiból megéledett F. 1693-ból) s a tűz ellen biztosító társulatok szokták igy nevezni magukat. V. ö. Cassel, Der Phoenix und seine Aera (Berlin 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon