Fenolok

(phenolok). A benzolban, továbbá homologjaiban, ugyszinte a polibenzol- és kondenzált benzolvegyületekben egy v. több hidrogén helyébe hidroxil csoportot téve, a benzolok hidroxil származékai az u.n. F. keletkeznek Ahány bennük a hidroxilcsoport, annyi vegyértékünek mondjuk a F.-t. Igen sok vegyületet ismerünk; a több vegyértékü F. számát még az izomériák esetei is növelik. V. ö. benzolszármazékok. A F. számos képződési módjait ismerjük. Igy képződnek akkor, ha salétromsav hat a benzolok amido származékaira, és ha a benzolszulfosavak sóit alkáli hidroxiddal olvasztjuk össze. A benzol karbonsavjai égetett mésszel való hevítésekor szintén F. keletkeznek. Különféle bonyolultabb összetételü szénvegyületek száraz ledesztillálásakor szintén különböző F.-ot kapunk. Igy a kőszén- és fakátrány sokféle fenolt tartalmaz. Kémiai sajátságaikra nézve a harmadrendü alkoholokra emlékeztetnek, de egyuttal a savak sajátságait is kis mértékben mutatják. A benzolgyökbe negativ gyököket vive be, savi jellemük erősödik. A F.-ban ugyanis a hidroxilcsoportok hidrogénje fémekkel helyettesíthetők, amidőn az u.n. fenolátok keletkeznek, amely vegyületek sókhoz hasonlók. A F.-ban a benzolgyök hidrogén atomjai a legkülönfélébb más gyökökkel helyettesíthetők, minők p. a nitro- (NO₂), szulfogyök (HSO₃), ebből következik, hogy az előállítható F. száma ugyszólván végtelen. Az F. közül legjobban az 1 vegyértékü F.-ot ismerjük, ezek között a kegfontosabb a benzofenol v. egyszerüen fenol, amelyet a közéletben karbolsavnak neveznek. L. Karbolsav.

Forrás: Pallas Nagylexikon