Fényerősség

Azon fénymennyiség, mely valamely fényforrástól egységnyi távolságban elhelyezett lap területegységéhez merőlegesen érkezik. A lap megvilágításának erőssége pedig azon fénymennyiség, mely a lap területegységére esik. Különböző fényforrások erősségét szemünk abból a megvilágításból itéli meg, melyet a fényforrások ugyanazon lapon előidéznek, ha a közeg ugyanaz. Ezen megvilágítás egyenesen arányos magának a fényforrásnak erősségével, de azonkivül függ a távolságtól, melyben a fényforrás a megvilágított laptól van és azon szögtől, mely alatt a fénysugarak a megvilágított lapra esnek. Ami a távolságot illeti, könnyen belátható, hogy a megvilágítás ereje a távolság négyzetével fordított arányban áll, mert ha valamely fénylő pontot egymást körülzáró gömbök középpontjául tekintünk és figyelembe vesszük, hogy a különböző nagyságu gömbök ugyanattól a fényforrástól ugyanazon fénymennyiséget kapják, nyilvánvaló, hogy a megvilágítás az egyes gömbök felületére annál kisebb, mennél nagyobbak maguk a felületek. Mivel azonban különböző sugáru gömbök felületei ugy aránylanak, mint sugaraik négyzetei, a felületegységre eső fénymennyiségek e sugaraknak, tehát a fényponttól való távolságoknak négyzeteivel fordítottan aránylanak. Ami a szöget illeti, mely alatt a fénysugarak a megvilágított lapra esnek, a megvilágítás nyilván akkor legnagyobb, midőn a sugarak merőlegesen esnek a lapra. Ha most a lapot valamely a szög alatt elhajlítjuk, ugy hogy a sugarak ferdén esnek reája, a sugarak beesési szöge is a lesz. Ez tudniillik azon szög, melyet a lapra eső fénysugár azon egyenessel alkot, mely a beesési pontban a lapra merőlegesen van állítva. Egyszerü számítás azon eredményre vezet, hogy a megvilágítás erőssége egyenes arányban van a beesési szög koszinuszával. Ha tehát valamely lapnak a fényforrástól való távolsága d, a sugarak beesési szöge a, magának a fényforrásnak erőssége (intenzitása) i.

Állandó intenzitásu fényforrás, melynek erősségét tudományos fényméréseknél egységül választhatnók, nincs. A gyakorlatban az angol normális gyertya fényét (London spermaceti candle) használják, melynél a láng magassága 43-45 cm. és a fogyasztás óránként 779 gr. (Ezt használják Budapesten a gázlángok erősségének ellenőrzésére.) Olyan viaszgyertyát is használnak normális gyertyául, melyből 10 szál 1 kgot nyom. Ha ennek fényét az erősség egységeül használjuk, egy-egy fényerő óránként, grammokban kifejezve, az égő anyag következő mennyiségét fogyasztja: normális gyertya: 8,71; stearin-gyertya: 8,90; faggyu-gyertya: 10,87; olaj-lámpa (lapos láng): 16,00; olaj-lámpa (kerek láng): 8,00; petroleum-lámpa (kerek láng): 4,00; légszesz 14 liter. A nap fénye fölér 60000 normális gyertya lángjával 1 m.-nyi távolságból; a holdé ugyanazon távolra számítva tizedrésze egy normális gyertya lángjának.

Forrás: Pallas Nagylexikon