Fenyőpohók

(állat, Lasiocampa pini L.), a pikkelyesszárnyuak, a fonólepkék és a Bombycidák családjába tartozó igen kártékony lepkefaj. A szárnyak vörösbarnák, a mellsőkön fehéres szürke, közép- és szegélyszalaggal és egy fehér ponttal. A him szárnyterjedelme 60 mm., a nőstényé 80 mm. Európa mindazon részén található, hol fenyvesek - erdei fenyők - vannak. A lepke rendesen julius közepén jelenik meg, nappal a fenyők törzsén ül, este felé röpköd. A nőstény körülbelül 200 drb. 2 mm. átmérőjü, világoszöld szinü petét rak a törzs alsóbb részeire, leginkább a héjrepedések közé. A három hét mulva kibuvó hernyók alapszine barna, vörös szőrökkel mezelt; hátán és oldalán barna sávval. Az erdei fenyő leveleivel táplálkoznak és amint az őszi hidegek beállnak - november elején - a fatörzsön lemásznak, moha alá rejtőznek és áttelelnek. A következő év tavaszán - március hóban - ismét felmásznak a fára és még fokozatosabb étvággyal pusztítják a fenyő leveleit. Juniusra a hernyó megnő és a fatörzsön, vagy vastagabb ágakon gubót sző magának és bábbá alakul át, melyből a lepke három hét mulva kel ki. A fenyőpohók egyike a legkártékonyabb erdei rovaroknak. Gyakran, ha nagyon elszaporodtak, egész erdőket kopaszra lerágnak. Irtásukra a tavasszal alkalmazott kátrányövek, a hernyók szedése téli tanyájukon, csalóárkok alkalmazása és a fáról lekopogtatás utján való pusztítása ajánlható.

Forrás: Pallas Nagylexikon